Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról

858. szám. 233 kodni kell arról, hogy azok bekövetkezésével a hatóság a védőterületet megszüntethesse, a minek folytán azután azok az ingatlanok, a melyek a védelem érdekében szabad használatukban korlátoztattak, ezen korlátozás alól felszabadulnak. 7. §. A vizi közlekedésre utalt üzemekre nézve igen nagy fontossággal bir az, hogy kikötésre, továbbá ki- és berakodásra és hajóállomásokra szolgáló helyek a szükségletnek megfelelően rendelkezésre álljanak. Ennek biztositására már eddig is vannak egyes törvényhozási rendelkezések. Nevezetesen az 1879 : XXXI. t.-czikkbe foglalt erdőtörvény 198. §-a megadja a kisajátítási jogot az úsztatott vagy tatajózott fának a gereblyéknél való kifogására ós elhelyezésére szükséges területek megszerzésére. A nálunk is hatályban lévő ausztriai általános bányatörvény értelmében a bányászati vállalatokat is megilleti a kisajátítási jog a bányatermékek forgalomba hozatala végett létesítendő kikötők és rakodó helyek czóljaira szükséges telkek tekintetében is. A kisajátításról szóló 1881 : XLI. t.-czikk 1. §-ának 7. pontja kisajátitásnfk enged helyet a közhasználatra szolgáló kikötők, parti rakhelyek ós közraktárak építésére. Végül a vizjogról szóló 1885 : XXIII. t.-cz. 66. §-ának 2. pontja a parti birtokos terhére azt a szolgalmat állapítja meg, hogy a hajók és tutajok kikötését a hatóságilag megjelölt helyeken kártalanítás nélkül tűrni tartozik. Az idézett törvényeknek ezek a rendelkezései, valamint azok a határozmányok, melyek a kikötők és rakodók létesítését illetőleg a vízjogi törvény most idézett szakasza alapján 39.507—885. sz. a. kiadott közmunka- és közlekedésügyi ministeri rendeletben foglaltatnak, a tapasztalat szerint nem bizonyultak elégségeseknek arra, hogy az e részben fennálló igényeket és szükségleteket kielégíthessék. A vizi közlekedésre utalt vállalatok ugyanis — miután közhasználatra szolgáló kikötő és rakodóhely még kevés van, a szabad kikötők pedig e vállalatok üzemének lebonyolítására a legtöbb esetben elégtelenek, vagy nélkülözik a megfelelő berendezést, — kénytelenek kikötőket és rakodóhelyeket maguk szerezni és berendezni. Az erre irányuló törekvésükben azonban a magántulajdonban rejlő akadályokkal állanak szemben. Ezeket az akadályokat kívánja a törvényjavaslat 7. §-a elhárítani, annak szemmel tartásával, hogy a folyóvizeink hajózhatóvá és tutajozhatóvá tételére fordított milliók valóban gyümölcsözők csak akkor lesznek, ha a vizi forgalom teljes kifejlődésére az ut ezen akadályokon át is megnyittatik. Az idézett §-ban foglaltakkal tehát az ott felsorolt vállalatoknak megadatnék a lehetőség arra, hogy az üzemüknél nélkülözhetetlen kikötők, valamint ki- és berakodó helyek vagy hajóállomások úgyszintén a hozzájuk való juthatáshoz nélkülözhetetlen utak czéljára szükséges területeknek — abban az esetben, ha a közhasználatra szolgáló kikötők vagy rakodóhelyek az ő czéljaiknak nem felelnek meg. — kártalanítás mellett a kikötői vagy rakodói szolgalom megszerzése utján birtokába juthassanak. Ily szolgalommal való terhelés alul mentesek lennének a házak, udvarok, kertek, valamint azok az ingatlanok, a melyek egyházi, vallási, közoktatási, tudományos vagy kegyeletes czélokra szolgálnak vagy rendelvék. 8. §. Az 1895: XLVIIL, valamint az 1904: XIV. t.-czikkek által rendelkezésre bocsátott hitelekből már számos téli kikötő létesült és az 1908: XLIX. tör vény czikk alapján ujabbak is fognak épülni. K'é'pvh. iromSány, 1910—1915. XII, kötet. 30