Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról

358. szám. 231 lenire méltó folyókon a kilomóterenkinti természetes vizerő átlagos értéke 750 lóerőt tesz ki. Horvát-Szia vonországokra nézve a felvételek nem terjedtek ki. Tájékozásul szolgálhat, hogy Olaszország vizerőit 5 millió lóerőre becsülik, melyből 2V2 millió esik Észak-Olaszországra; Francziaországnak vizerőit kis viznél 4 millió, közép viznél 8 — 9 millió lóerőre teszik ; Svájcznak vizerejét 2 millió, Svédországét 4 millió, Németországét 1:3 millió lóerőre becsülik. Észak-Amerikában maga a Niagara-zuhatag 3 millió lóerőt képvisel; a legnagyobb vizerő a világon azonban Sambezi folyón a Viktória vizeséseknél van, 35 millió lóerővel. Ausztriában a vizerőknek összeirása az 1906. évi deczember 3-iki ministeri rendelettel indult meg. Évek óta képezi már tárgyalások anyagát egyes országokban azoknak az előfeltételeknek megteremtése, a melyek biztosítanák azt, hogy a természetes vizerők a közgazdaság hasznos tényezőiként a termelés körébe a legkiterjedtebb módon bevonhatók legyenek, illetőleg, hogy azok az akadályok, a melyek ezen vizerőknek munkába fogásánál a vállalkozók elé tornyosulnak, törvényhozás útján elhárittassanak. A kérdés megoldása azonban a legtöbb országban — különösen a magánjogok szempontjából — oly nehézségekbe ütközik, hogy eddigelé ezek a tárgyalások olyan pozitiv törvényalkotást, a mely e téren úttörőnek volna mondható, nem eredményeztek Mégis felemlitem az 1907. évi márczius hó 23-iki bajor vizjogi törvényt, mely 1908. január 1-én lépett életbe; a berni 1907. évi május 26-iki törvényt és az olasz 1907. évi márczius 6-iki törvényjavaslatot, végül a franczia 1904. évi törvényjavaslatot, melyet Lóon Mougeot földmívelésügyi minister terjesztett be. A berni törvény, nemkülönben az olasz ós franczia törvényjavaslatok kizárólag a vizerők hasznosítását tűzték ki czélul. Az a szerencsés jogfejlődés, mely a vizek felett való rendelkezést hazánkban kevés kivétellel a hatóságnak tartotta fenn: módot nyújt arra, hogy a jelen javaslat törvényerőre jutása esetén a vizjogi törvény által nyújtott alapon és az abban lefektetett jogelvektől alig eltérve — a közgazdasági szükségnek megfelelően a vizikultura fejlődését hazánkban egy lényeges lépéssel előbbre vigyük. Ezek után áttérek a törvényjavaslat részletes megokolására. Az első hat szakasz, főleg a közegészségügy érdekeit tartva szem előtt, biztosítani kívánja a föld mélyében rejlő vizek okszerű kihasználását, továbbá ugyancsak közegészségügyi szempontból módot kivan nyújtani arra, hogy olyan vizek, a melyeknek sértetlen fenmaradásához fontos közegészségügyi érdekek fűződnek, az eddiginél fokozottabb védelemben legyenek részesíthetők. 1. §. Alföldi városainkra és községeinkre nézve közegészségi ós közgazdasági szempontból megbecsülhetetlen kincset képeznek az artézi kutak. A mily örvendetes azonban e kutak számának folytonos szaporodása, annyira aggodalmat keltő viszont az, hog}

7 e szaporodás folytán egyes városokban és községekben a víz szine mind-alacsonyabbra száll alá, vagyis, hogy a viz felszökése a magasabb pontokon teljesen megszűnik és csak az alsókon jelentkezik még.