Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-352. A pénzügyi bizottság jelentése a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894. V. t.-czikk némely rendelkezéseinek módositásáról, illetve kiegészitéséről szóló 349. számú törvényjavaslat tárgyában
106 352 szám. hasonló üzlettel foglalkozó többi társaságokat versenyképességükben veszélyeztetné. Ezen határon túl menni — a javaslat értelmében — a kormány nem kivan, mrrt habár az egész intézmény jellegének közérdekű volta el nem vitatható, helyesebbnek látszik az egész műveletet a magán vállalkozás keretében hagyni meg egy felől azért, mert ez annak nagyobb mozgékonyságot biztosit, másrészről mert számolni kell azzal is, hogy egy kizárólag állami jellegű intézmény igen fokozná a vele szemben megnyilatkozó igényeket. De helyesebb ezen szervezet azért is, mert igy az állam az általa meghatározott összegen felül további lekötést nem lesz kénytelen vállalni s még sem veszélyezteti azt. hogy a kölcsönkeres ők igényei kielégítést nyerjenek, mert ezt ők megtalálják azon intézetek kölcsönei utján, mely intézetek ezen intézmény megteremtéséhez hozzájárulnak. Az a szervezet tehát, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, a bizottság helyeslésével is találkozik s a bizottság ezen szervezet mellett a kitűzött czél elérését a legmegfelelőbben látja biztosítottnak. A bizottság helyeslésével találkozik az a módozat is, a melylyel a javaslat a kölcsönnyújtást megvalósítja. Tudatában van ugyanis a bizottság annak, hogy úgy a birtokeldarabolások, mint a telepítések helyes irányú keresztülvitelének egyik foakadályát éppen az képezi, hogy a földhitelnek azok a szervei, a melyek a hitelt kereső közönségnek jelenleg rendelkezésére állanak, reális ós helyes alapon végrehajtandó ily természetű műveletekre nagyban ós egészben nem alkalmasak, mert megkötöttségüknél fogva nem nyújthatják a szükségelt egész összeget. A záloglevél kibocsátás jogával biró intézetek ugyanis a becsértéknek csak 50°/o a erejéig adhatnak kölcsönt, a feldarabolási kölcsönök sem terjedhetnek tovább a becsérték 2 /3-rószónél s igy miután a mi népünk még nem rendelkezik oly összegű megtakarított tőkével, hogy a vételár hiányzó részét ós a feltétlenül megkívántató forgótőkét ebből fedezhesse: ez arra vezetett, hogy reálisan számító vevők kénytelenek voltak a vételtől visszalépni, a ki pedig erre magát elhatározni nem tudta, az már kezdettől fogva beteg üzletbe bocsátkozott bele, mely igen sok esetben a vevő teljes anyagi romlására vezetett. Nem ismeretlen a bizottság előtt az, hogy főleg újabb időben akadtak, még pedig mind nagyobb számmal főleg vidéki oly intézetek, melyek a szükségelt kölcsönnek hiány gyanánt jelentkező hányadát kölcsön adni hajlandók voltak, de épen e tekintetben oly sajnos tapasztalatok állanak rendelkezésre, melyek egyenesen buzdításul kell hogy szolgáljanak az irányban, hogy ezen üzlet az egyes, főleg vidéki intézetek kezeiből kivétessék s egy erős, körültekintő, szolid intézet ügykörébe utaltassák. Ezeken a nehézségeken a javaslat úgy segít, hogy a fokozatos kölcsönök rendszerét honosítja meg és pedig akként, hogy a becsérték felóig a kölcsön záloglevél alapján szereztetik meg, felétől a becsérték 2 />áig adja az intézet, mig a hiányzó részt a helyi hitelszövetkezet, mi azután azon nagy előnynyel is lesz összekötve, hogy ez utóbbi körülmény a tőkegyűjtés üdvös czóljait is nagy mértékben szolgáló eme szövetkezetek nagyobb elterjedésére fog vezetni. Minthogy pedig a fizetési részletek beszedését ós elosztását egyetlen közeg fogja eszközölni: a kölcsönök különböző jellege a legkisebb nehézséget sem fogja támasztani. Nem zárkózott el a bizottság annak mérlegelése elől sem, hogy ezen új intézmény lótesitóse a többi intézeteket nem fogja-e a versenyben hátrányo\
