Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről

64 286. szám. ságnak módjában lesz a kivételesen méltánylandó eseteket a megbízhatóság és érdemek kellő mérlegelése mellett elbirálni. Hogy e szakasz értelmében balesetek esetén a segélyezés miként lesz nyújtandó, indokoltnak találom a következőkben megvilágítani: Ha a nyugdíj csoportbeli tag baleset folytán meghal, a baleset miatti halál czímén adott segélyen felül a természetes halál czímén adandó segély nem követelhető. Ha ellenben az illető a baleset miatt rokkanttá válik, s a baleset miatti rokkantsági járadék élvezete után más okból meghal, a pénztár kifizeti azt a haláleseti segélyt, a melyre az illető a 3. §. értelmében eltöltött tagsági évei, vagyis befizetett tagsági díjai alapján jogot szerzett. Ha a nyugdíj csoportbeli tag baleset miatt rokkanttá válik ós megkapja a baleset miatti rokkantság czímén a járadékot, ugyanő nem követelheti, hogy részére ezenfelül a 2. §-ban megállapított rokkantsági, illetőleg aggkori járadék is megadassék. Ha a tagnak kétféle czímén van igénye a pénztártól járadékra, akkor jogában áll a kettő közül azt választani, a melyik reá nézve előnyösebb. Ha például a nyugdíjcsoportbeli tag 35 évi tagság ntán olyan balesetet szenved, mely munkabírását 70°/o-kal csökkenti, akkor a baleset miatti rokkantság czímén igénye van évi 168 korona járadékra, de miután ilyenformán addigi keresetének egy harmadát sem tudja már gazdasági munkával megkeresni, 35 évi tagsága alapján rokkantság czímén viszont igénye van évi 210 korona járadékra; jogában áll tehát, mint reá kedvezőbbet, ez utóbbit választani. Ha a nyugdíj csoportbeli tag 15 évi tagság után olyan balesetet szenved, mely munkabírását 25°/o kai csökkenti, s igy a baleset miatti rokkantság czímén évi 60 korona járadékot élvez, 65. életévének betöltésekor a munkaképtelenség további igazolása nélkül kérheti, hogy az annak idején megszakítás nélkül eltöltött 15 évi tagsága alapján az eddigi évi 60 korona helyett aggkori segély czímén évi 90 korona járadékot kapjon. Ha a nyugdíjcsoportbeli tag 15 évi tagság után olyan balesetet szenved, mely munkabírását 25%-kal csökkenti s igy a baleset miatti rokkantság czímén évi 60 korona járadékot élvez, és e járadék néhány évi élvezete után ujabb balesetet szenved, melynek következtében munkabírása már összesen 75°/o-kal csökkent, az ezen 75°/o-os csökkenésnek megfelelő évi 180 korona járadékot csakis az esetben követelheti, ha baleset esetére az ujabb baleset idejében is biztosítva volt; ha ellenben az ujabb baleset idejében biztosítva nem volt, a baleset miatti rokkantság czímén magasabb járadékot nem kaphat, hanem csakis azt követelheti, hogy miután munkabírása a 75°/o-os csökkenésnek megfelelően egy harmadánál alább szállott, az annak idején megszakítás nélkül eltöltött 15 évi nyugdíjcsoportbeli tagsága alapján részére rendes rokkantsági járadék czímén évi 90 korona adassék az addig élvezett 60 korona baleset miatti rokkantsági járadék helyett. Maga a baleset miatti rokkantsági járadék az öregedéssel járó fogyatkozások czímén, vagy további biztosítás hiányában uj baleset czímén nem emelhető. A szakasz végül ugyancsak érintetlen hagyásával a többszörös biztosításra szerzett jogoknak kimondja, hogy az olyan biztosított, a ki betegség esetére bárminő betegsególyző pénztárnál, tehát esetleg majdan a gazdasági cselédek és munkások részére törvényileg felállítandó betegpénztárnál biztosítva van, a balesetet- követő első 10 héten át a pénztártól ingyen gyógykezelést egyáltalán nem igényelhet s napisegélyt is csak oly mértékben kaphat, a mennyiben a betegpénztár által nyújtott napisególy (táppénz) kevesebb a napi 1 koronánál. E rendelkezés, mely a pénztárt e téren is mentesiti a tényleges