Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-324. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése hatóság elleni erőszak bűntettével és súlyos testi sértés vétségével vádolt Beck Lajos országgyülési képviselő mentelmi ügyében

162 324. szám. orsz. képviselő követett-e el egyáltalán oly bűncselekményt, melyért törvényes üldözés alá fogható, hanem különösen és főként arról van szó, hogy a midőn az eljáró vádhatóság és biróság az 1910 márczius 21-iki országos ülésen történtekből a Ház egyik tagja ellen vádat emelnek és eljárást tesznek folyamatba, magának a képviselőháznak a mentelmi jog által biztositott - törvényes függetlenségét ós szabadságát sértik meg igen súlyosan s egyben saját törvényes hatáskörük merész áthágásával, alkotmányunk ellen intéznek botor támadást. Alapitom pedig ezen véleményemet azon tényre, hogy a Házban történt események kapcsán a hatóság elleni erőszak bűntettének vádját konstruálják meg. Törvényeink a végrehajtó hatalom minden rangú és rendű közegének, vagyis a hatósági személyeknek biztonságáról és védelméről fokozott mértékben és hatékonyan gondoskodnak. Ez a gondoskodás azonban csak addig terjed, a mig a hatósági személy hivatalos és törvényes hatáskörében mozog. Annak a meghatározása bátran mellőzhető e helyen, hogy kik és mikor tekintendők hatósági személyeknek, meddig terjed a hatáskörük, mikor kezdődik és hol végződik. Törvényeink alapján ezek a kérdések régen megállapittattak. Azonban ennél is bizonyosabb az, hogy törvénytárunkban nincs egyetlen törvényszakasz, nincs törvény erejével biró szokás avagy gyakorlat, mely a törvényhozás tanácskozására szánt területen valamely hatóságnak hatósági jogokat adna, avagy hatósági jogok gyakorlására valamely hatóságot felhatalmazott volna. A tör vény hozótestületben ilyen jogokkal maga a végrehajtó hatalom közvetlen birtokosa, a király sem bir. A nemzet saját szuverenitásának felségjogait és a végrehajtó hatalmat átruházta ugyan a királyra, de azon alkotmányos kikötéssel, hogy ezeket a jogokat alkotmányosan és csak azon közegek által köteles gyakorolni, a melyeket e czélból a törvény megállapit; ezek a közegek a reájuk ruházott imperiális jogokat szintén csak a törvény által előirt módon és értelemben gyakorolhatják. Hogy a kir. hatalom s annak közegei hatósági jogaikat csak alkotmányosan ós törvényesen gyakorolhassák, ennek egyik legfőbb biztositókaként tartotta meg a nemzet a törvényhozásban való részvételének szuverén jogát oly módon, hogy azt a királyi hatalommal egyenlően és közösen gyakorolják. A törvényhozás közös gyakorlatában az egyenlőséget pedig ugy biztosította, hogy onnan kizárta a végrehajtó hatalomnak minden közegót és minden hatósági (imperiális) hatalmát. Különben a királyi hatalom és a nemzet egyenlősége a törvényhozásban azonnal megszűnnék s a nemzet törvényhozó szuverenitásának attribútumai: a függetlenség ós szabadság, a végrehajtó hatalom hatósági közegeinek volna kiszolgáltatva. Erre vonatkozólag tanulságos az az eset, midőn Fabriczius honvédezredes katonái ólén a törvényhozás termében megjelent, hogy a királyi hatalom akaratát a szuronyok ólén közölje a -törvényhozás másik egyenrangú faktorával, az országgyűléssel. Az eset mindnyájunknak még élénk emlékezetében van és nagy intelem számunkra, hogy a királyi hatalommal szemben mily óvatos gondossággal és éber féltékenységgel kell a nemzet törvényhozói szuverén jogát oltalmaznunk. Való igaz, hogy a kormány tagjai az 1848. évi III. t.-cz. értelmében az országgyűlésen még akkor is megjelenhetnek és felszólalhatnak, ha különben a Háznak nem volnának tagjai. Természetesen, mert ugyancsak ezen tör vény érteim ében a király a végrehajtó hatalmat saját személyében nem, csak a törvényhozásnak felelős kormánya által gyakorolhatván, a törvényhozásban törvényhozói jogát, de nem királyi hatalmát is csak kormánya