Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1910-324. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése hatóság elleni erőszak bűntettével és súlyos testi sértés vétségével vádolt Beck Lajos országgyülési képviselő mentelmi ügyében
324. szám. 163 útján gyakorolhatja. A kormány tagjainak ezért kellett a Házban való megjelenési ós felszólalási jogát biztosítani. Kellett azért is, hogy a törvényhozás a kormány tagjait bármikor felelősségre vonhassa és pedig ugy saját cselekményeikért, mint a királyi hatalom fényeiért. De az alkotmány ezeknek a ministereknek már azt a jogot sem adta meg, hogy a határozatok hozatalában szavazatukkal részt vehessenek, mert ezt a jogot a nemzet egyedül magának tartotta fenn és csak saját választottjai utján akarja gyakorolni. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány tagjai akár mint képviselők is egyúttal, akár mint csupán a kir. hatalom képviselői vannak jelen a törvényhozásban, ott csak mint a törvényhozó testület tagjai s nem mint a végrehajtó hatalom imperiális közegei lehetnek jelen, a házszabályok reájuk nézve épen olyan kötelezők, az elnök fegyelmi hatalmának épen úgy alá vannak rendelve, mint a Ház bármely más tagja. Sőt a ministerek határozott függési viszonyban vannak a törvényhozó testületekkel szemben, mert mig a törvényhozó testület más a nemzet által választott tagjának a Ház semminemű utasitást nem adhat, hogy mikópen telj esitse törvényhozói kötelességét, addig a ministereket minden tónyükért felelősségre vonhatja, azoknak utasításokat adhat, a melyeket ha nem követnek és ha működésükben különben is okot talál a Ház arra, úgy őket vád alá is helyezheti s igy a királyi hatalomtól nyert és a házon kivül birt ministeri jellegüktől, tehát hatósági mivoltuktól is megfoszthatja. Az alkotmánynak eme rendelkezései hatálytalanok volnának, ha a ministerek a törvényhozói testületben az őket különben megillető hatósági jogaikat és hatáskörüket gyakorolhatnák; és velük szemben a törvényhozó testületek az alkotmány szigorát csak ezért érvényesíthetik, mert összes hivatalos hatalmukkal ós hatósági hatáskörükkel a nemzetnek a törvényhozás utján alárendelt közegei. A nemzetnek az alkotmány eme tóteleire alapitott szabadságát támadja meg az, a ki a ministerek számára a törvényhozás kebelén belül hatósági hatáskört reklamál és ebben a hatáskörben akarja őket megoltalmazni. Ám ezekről a kérdésekről eshetik szó a törvényhozó testületekben, melyek hivatva vannak az alkotmány érvényesülése felett őrködni, de hogy alárendelt hatóságok hivatalos hatáskörükbe vonhassák e kérdéseket, azt tűrni és megengedni a törvényes rend egyenes felforgatása volna. Ott a Házban a ministerek sem több jogot nem élvezhetnek, mint a mennyit a házszabályok ós alkotmány részükre biztositott, sem fokozottabb védelemre igényt nem tarthatnak, mint a mennyit a Ház bármely tagjának a házszabályok avagy a törvény nyújtanak. Egyébiránt hogy a minister a törvényhozás tanácskozásaira szánt területen belül mennyire nem bir semmiféle hatósági jelleggel, kitűnik mellesleg abból is, hogy ott a minister saját alárendelt hatósági közegeivel sem rendelkezhetik, mert azok is csak úgy léphetnek az épületbe, ha azt a törvényhozó testület elnöke avagy háznagya megengedi és ha ilyen engedélylyel bárki a Házba belép, mindenki, tehát a hatósági közegek is nem a minister, hanem az elnök fegyelmi hatalma alatt állanak s az ő rendelkeseinek kötelesek engedelmeskedni. A kormány tagjai pedig saját személyükre és működésükre nézve a Háznak nemcsak teljesen alá vannak rendelve, hanem legitim hatáskörükben kötelesek saját hatósági közegeik utján a törvényhozó testület utasítására és elnökének felhívására minden törvényes eszközt alkalmazni, hogy a Ház korlátlan függetlensége ós szabadsága minden támadással szemben ós a hatóságok ellen oly mértékben biztosittassók, hogy velük szemben a felelősségteljes szigorát tetszése szerint bármikor korlátlanul és szabadon alkalmazhassa. 21*
