Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről

2 280. szám. nélkül messze túlhaladná. A midőn tehát ezen tétel igazságának hangozta­tására szoritkozunk és annak alapjára helyezkedünk, egyúttal levonjuk belőle a logikus következtetést, hogyha már az államnak nem áll módjában a kiván­dorlást hatalmi eszközökkel eltüntetni, úgy a kormányzatnak főleg arra kell törekednie, miként egyfelől a kivándorlás okait a nép kulturális és anyagi helyzetének megjavitásával fokozatosan megszüntesse és másfelől addig is, mig ez bekövetkezhetik, a kivándorlást csakis a honvédelem, rendészet és közerkölcs főbb érdekei által felállitott azon határokig korlátozza, melyek a törvény tilalmi rendelkezéseiben foglaltatnak; hogy továbbá a kivándorlók testi épségének és anyagi" érdekeinek védelmében a kivándorlást irányítsa és felügyelje a nélkül, hogy ezzel a nemzet erőveszteségét képező kivándorlást magát előmozdítaná, sőt ellenkezőleg éppen a nemzet munkaerejének resti ­tucziója érdekében minden lehetőt elkövessen arra, hogy a visszavándorlást elősegitse. Ezen szempontokat követtük akkor, midőn az élénkbe utalt enge­délyt ós szerződést birálat alá vettük. A kormányzat fenti feladatát az 1903. évi IV. t.-cz. fejezte ki legelsőb­ben, mely azonban gyakorlati hatályában elégtelennek bizonyult részint azért, mert a meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezései azt sok tekintetben meg­hiusitották, részint mert a törvény alapján a kivándorlók szállítására meg­bízást nyert Cunard-vállalat az elvállalt feladat teljesítéséhez a kellő számú hajójárattal nem rendelkezett. Az 1905. évben 170.430, 1906. évben 178.170, 1907. évben 209.169, 1908. évben 49.365 és 1909 évben 129.337 volt a kivándorlók száma. Ezek közül Fiúmén át szállíttatott 1905-ben 35.961, 1906-ban 49.332, 1907-ben 47.620, 1908-ban 15.411, 1909-ben 36.824 kiván­dorló, a miből világosan kitűnik, hogy a kivándorlók nagyobb része az európai északnyugati kikötőkbe szorult, a mint azt a ministeri jelentés is kiemeli, két­szer, egyes években háromszor annyi kivándorló ment ezen kikötőkön át Amerikába, mint Fiúmén keresztül. Ily körülmények között a kormányzat kénytelen volt eltűrni, hogy a kivándorlók nagyobb része az engedélyíyel nem biró külföldi hajós-társaságok vonalait vegye igénybe, annál inkább, mert a szabályszerű útlevéllel bírókat úgy sem tartóztathatta volna fel ós mert kivált á felvidéki kivándorlók már meg­szokták ezen utat ós a népet nagyon nehéz a már megszokott útiránytól eltéríteni. Sőt éppen, mert a kivándorlók szállítására törvényes engedólylyel biró Cunard-társaság a kivándorlók nagyobb részét Fiúmén át szállítani képes nem volt, arra kényszeritette a belügyministert, hogy az 1904. évben ideiglenesen megengedte, miként a Cunard-társaság az általa Fiamén át el nem szállítható kivándorlókat az észak-nyugati kikötők felé terelje és hogy ebből kifolyólag a Cunard-társaság itteni helyettese, az Adria m. kii*, tenger­hajózási részvénytársaság a Nordatlantischer Dampfer Linien Verband hajóira előleg-nyugtákat is kiállíthasson. Ezzel természetesen a helyzet nem javult, mert mig a belügyi kormánynak utóbb a Németbirodalommal 1905. évben a viszonosság feltétele mellett ótesült azon megállapodásra is figyelemmel kellett lennie, hogy az egyes kormányok nem fognak életbeléptetni oly rendszabályokat, melyek a kiván­dorlásra jogosultakat a Németbirodalom területén való átkelésben akadá­lyozzák, addig a »Pool«-ban egyesült hajóstársaságok az akkoron nem ugyan szerződósben, de egyszerű kijelentésben elvállalt azon feltóteleket sem telje­sítették, hogy az ügynökeik által kifejtett kivándorlási propagandát beszün­tetik ós az általuk kiszállított kivándorlók után fejpénzt fizetnek, ez utóbbit azon czímen, hogy a kivándorlókat nem a mint az kikötve volt. az Adria-

Next

/
Oldalképek
Tartalom