Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről

2 280. szám. nélkül messze túlhaladná. A midőn tehát ezen tétel igazságának hangoztatására szoritkozunk és annak alapjára helyezkedünk, egyúttal levonjuk belőle a logikus következtetést, hogyha már az államnak nem áll módjában a kivándorlást hatalmi eszközökkel eltüntetni, úgy a kormányzatnak főleg arra kell törekednie, miként egyfelől a kivándorlás okait a nép kulturális és anyagi helyzetének megjavitásával fokozatosan megszüntesse és másfelől addig is, mig ez bekövetkezhetik, a kivándorlást csakis a honvédelem, rendészet és közerkölcs főbb érdekei által felállitott azon határokig korlátozza, melyek a törvény tilalmi rendelkezéseiben foglaltatnak; hogy továbbá a kivándorlók testi épségének és anyagi" érdekeinek védelmében a kivándorlást irányítsa és felügyelje a nélkül, hogy ezzel a nemzet erőveszteségét képező kivándorlást magát előmozdítaná, sőt ellenkezőleg éppen a nemzet munkaerejének resti tucziója érdekében minden lehetőt elkövessen arra, hogy a visszavándorlást elősegitse. Ezen szempontokat követtük akkor, midőn az élénkbe utalt engedélyt ós szerződést birálat alá vettük. A kormányzat fenti feladatát az 1903. évi IV. t.-cz. fejezte ki legelsőbben, mely azonban gyakorlati hatályában elégtelennek bizonyult részint azért, mert a meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezései azt sok tekintetben meghiusitották, részint mert a törvény alapján a kivándorlók szállítására megbízást nyert Cunard-vállalat az elvállalt feladat teljesítéséhez a kellő számú hajójárattal nem rendelkezett. Az 1905. évben 170.430, 1906. évben 178.170, 1907. évben 209.169, 1908. évben 49.365 és 1909 évben 129.337 volt a kivándorlók száma. Ezek közül Fiúmén át szállíttatott 1905-ben 35.961, 1906-ban 49.332, 1907-ben 47.620, 1908-ban 15.411, 1909-ben 36.824 kivándorló, a miből világosan kitűnik, hogy a kivándorlók nagyobb része az európai északnyugati kikötőkbe szorult, a mint azt a ministeri jelentés is kiemeli, kétszer, egyes években háromszor annyi kivándorló ment ezen kikötőkön át Amerikába, mint Fiúmén keresztül. Ily körülmények között a kormányzat kénytelen volt eltűrni, hogy a kivándorlók nagyobb része az engedélyíyel nem biró külföldi hajós-társaságok vonalait vegye igénybe, annál inkább, mert a szabályszerű útlevéllel bírókat úgy sem tartóztathatta volna fel ós mert kivált á felvidéki kivándorlók már megszokták ezen utat ós a népet nagyon nehéz a már megszokott útiránytól eltéríteni. Sőt éppen, mert a kivándorlók szállítására törvényes engedólylyel biró Cunard-társaság a kivándorlók nagyobb részét Fiúmén át szállítani képes nem volt, arra kényszeritette a belügyministert, hogy az 1904. évben ideiglenesen megengedte, miként a Cunard-társaság az általa Fiamén át el nem szállítható kivándorlókat az észak-nyugati kikötők felé terelje és hogy ebből kifolyólag a Cunard-társaság itteni helyettese, az Adria m. kii*, tengerhajózási részvénytársaság a Nordatlantischer Dampfer Linien Verband hajóira előleg-nyugtákat is kiállíthasson. Ezzel természetesen a helyzet nem javult, mert mig a belügyi kormánynak utóbb a Németbirodalommal 1905. évben a viszonosság feltétele mellett ótesült azon megállapodásra is figyelemmel kellett lennie, hogy az egyes kormányok nem fognak életbeléptetni oly rendszabályokat, melyek a kivándorlásra jogosultakat a Németbirodalom területén való átkelésben akadályozzák, addig a »Pool«-ban egyesült hajóstársaságok az akkoron nem ugyan szerződósben, de egyszerű kijelentésben elvállalt azon feltóteleket sem teljesítették, hogy az ügynökeik által kifejtett kivándorlási propagandát beszüntetik ós az általuk kiszállított kivándorlók után fejpénzt fizetnek, ez utóbbit azon czímen, hogy a kivándorlókat nem a mint az kikötve volt. az Adria-