Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről
280. szám 3 társaság, hanem saját ügynökeik akvirálták, a mi nyilvánvalóan az elvállalt előző feltétellel ellenkezett. A hajóstársaságokkal létesült ezen viszony ilyenképen már rövid idő múlva tarthatatlanná vált és a törvénynek megfelelő rendezésére irányuló tárgyalások meddősége folytán az maradt mindaddig, mig a jelenlegi belügyminister a több izben megszakadt tárgyalásoknak fonalát újból felvette ós azt a t. Képviselő 1 ; uak bemutatott szerződésnek megkötésével sikeresen lebonyolította. A kérdés már most az, vájjon a Ház asztalára letett szerződés a törvény rendelkezéseinek megfelel-e, úgyszintén az általunk hangsúlyozott azon közigazgatási feltóteleknek, melyeknek beváltásához a kivándorlás helyes irányú kormányzati ellátása fűződik. Ezen kérdésnek megitólósénél két szempont nem hagyható figyelmen kivül. Az egyik az, hogy a belügyminister úr oly helyzetet talált, melynek előidézéséhez ő semmivel sem járult hozzá, a másik pedig annak kérdése vájjon a helyzet ezen kényszeres mivoltában használt volna-e jobban az ügynek, ha a korábbi álláspontot mereven fentartja, mintha azt a nélkül, hogy valódi súlyából bármit is engedne, az adott viszonyokhoz képest mitigálja. A szerződós szerint a Continental Pool-ban egyesült hajóstársaságok kötelezettséget vállalnak aziránt, hogy az ország határain belül lévő üzletkörükben a törvényt ós rendeleteket minden irányban és tekintetben a legszorosabban betartják, hogy a szerződésbeu biztosított jogaik épségben tartásával alávetik magukat az ezentúl hozandó törvényeknek, kibocsátandó rendeleteknek ós hatósági intézkedéseknek, sőt az egyezmény 7. §-a szerint oda fognak hatni, mi kép a velük összeköttetésben lévő hajóstársaságok is törvényellenesen távozott itteni kivándorlókat ne szállítsanak. A társaságok e szerint kötelezik magukat, hogy az ügynökösködéssel felhagynak, a szállítási szerződóseket kizárólag az állandó hatósági felügyelet és ellenőrzés alatt irodákban kötik meg ós csakis az itt elkönyvelt, szabályszerű útlevéllel ellátott egyéneket szállítják ki az országból, végül hogy a közönség tájékoztatásában szorosan a törvény 15. §-ában megengedett ismertetésekre szorítkoznak. Mindezek betartásának biztosításául a belügyminister fentartja magának a jogot és erre nagy súlyt kell helyeznünk, hogy az engedélyt megvonhassa az összes vonalaktól akkor is, ha a megvonás feltótelei csupán az egyik vonalnál fenforognak. Egyébként a belügyminister fentartotta magának a szabad kezet más körülmények beálltának esetére is, a mikor az első óv letelte után minden évben három havi előzetes felmondással élhet. Ezekből kifolyólag a szerződésnek közigazgatási előnyei, hogy a törvénynek meg nem felélő eddigi állapotot megszünteti ós a törvény uralmát az ország határain belül a társaság szállítási üzemének egész vonalán biztosítja, ezáltal a közönséget a felesleges zaklatástól megóvja és a kivándorlási üzelmek által elfoglalt közigazgatási és rendészeti közegeket a korábbi állapot okozta teher alól felszabadítja. Igaz ugyan, hogy a belügyminister úrnak abbeli törekvése, miként a törvény hatályát a szerződő hajóstársaságok külföldi üzletkörére is kiterjessze, csak annyiban aratott sikert, hogy a belügyminister a külföldi kikötőkbe is kiküldheti közegeit a végből, hogy meggyőződést nyerhessen arról, vájjon a magyarországi kivándorlók élete, egészsége és erkölcse épolyan védelemben részesül, mint az az illető államokban a kivándorlókat illetőleg általában el van rendelve. Ámde nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a belügy í*
