Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 85 \ Az első bekezdés a szolgálati kötelezettség fogalmának a meghatározását tartalmazza. A második bekezdés a rendes szolgálati kötelezettség időtartamát szabályozza, szemben a büntetés alapján meghosszabbitott szolgálati kötelezettséggel, valamint az önként elvállalt különös szolgálati kötelezettséggel, mely szintén törvényben van megállapítva, de tartama a szabályszerinti rendes szolgálati kötelezettségétől eltér. Rendes tényleges szolgálat alatt a 8. §. 1. pontja a), b) és e) albekezdésében, továbbá a 2. pontban és a 19. §-ban megállapított tényleges szolgálatot kell érteni, tehát nem azt a tényleges szolgálatot, mely valamely kedvezmény czimén megrövidül, sem pedig a 9. §. alapján elvállalt hosszabb tényleges szolgálatot. A büntetés alapján meghosszabbitott tényleges szolgálat szintén a rendes tényleges szolgálatnak jogi természetével bir ugyan, mert közjogi • és nem magánjogi alapon hárul az illetőre, de mivel az ilyen tényleges szolgálatra a 9. §-ban emiitett és magánérdekből elvállalt tényleges szolgálattól megkülönböztető kifejezést találni nem sikerült, a büntetés alapján meghosszabbitott tényleges szolgálatot meghosszabbitott rendes tényleges szolgálatnak lehet nevezni. Minthogy a 19. §. alapján az önkéntesek éppen ugy három évi tényleges szolgálatot teljesítenek, mint a 8. §. 1. pontja b) és e). bekezdésében emiitettek, ezek az utolsó bekezdés szerint szintén részesülnek abban az előnyben, hogy az egyébkénti törvényes népfölkelési kötelezettségük utolsó két éve alól mentesek. Az összes szolgálati kötelezettség a közös hadseregben általában tizenkét évben és ezen belől két évi tényleges és tiz évi tartaléki szolgálatban van meghatározva. Amennyiben azonban a lovasságnál és a lovagló tüzérségnél és részben a többi alakulásoknál is a három évi tényleges szolgálat is érvényben marad, az ilyeneknél az összes szolgálati kötelezettség utolsó két éve elesik és igy ezek hét évi tartalékos és tiz évi összes szolgálatot fognak teljesíteni. A lovasságnál és lovagló tüzérségnél a három évi tényleges szolgálat föntartásának a szükségessége már az általános indokolásban (11. lap) megokoltatott. Továbbá az is meg volt már említve, hogy a két évi tényleges szolgálatra áttérésnek mellőzhetetlen előfeltétele az, hogy a hivatásos (tovább szolgáló) altisztek száma szaporittassék és hogy a két évi tényleges szolgálati időre kötelezett legénységnek egy bizonyos része még egy harmadik tényleges szolgálati évre visszatartható legyen. Bizonyára kiváló előnynyel járt volna, ha nemcsak megfelelő számú hivatásos altiszti kart, hanem a két évi tényleges szolgálatnak az általános indokolásban részletesebben mégvilágitott más előföltételeit is sikerült volna bizonyos átmeneti idő alatt megteremteni, miként ez Németországnak, mely e tekintetben igen előnyös helyzetben van, sikerült is. Azokat a súrlódásokat, melyek a tovább szolgáló altisztek hiányából a két évi szolgálat behozatalára származnak, az olaszországi hadvezetőségnek ez irányban tett intézkedéseiből láthatjuk, ahol a két évi tényleges szolgálat az általános indokolásban ismertetett megfelelő előföltételek előkészítése nélkül hozatott be. Az utóbbi években nálunk hiányzott a kellő pénzeszköz arra, hogy a tovább szolgáló altisztek száma megfelelően szaporittassék. A tovább szolgáló altisztek anyagi helyzetének évek óta tervbe vett javítása költségvetési akadályokba ütközött és ki nem elégítő eszközökkel történt erre kísérlet. Ennek folytán nálunk is az a helyzet állott elő, a mi Olaszországban. Mi is kénytelenek vagyunk a két évi tényleges szolgálatot megfelelő előkészítés nélkül behozni, azaz előkészítés és megvalósítás időben egybeesnek. Ily kritikus körülmények között különös jelentőségre emelkedik az a tervezett rendelkezés, hogy a két évi tényleges szolgálati idővel szervezett alakulások legénységének egy részét még egy harmadik tényleges szolgálati év letöltésére is lehet kötelezni. Mindaddig ugyanis, a míg azoknál a csapatoknál, melyeknél a két évi tényleges szolgálat van tervbe véve, megfelelő tovább szolgáló altiszt rendelkezésre nem áll, a harmadik tényleges szolgálati évre visszatartandó legénységnek kell a tovább szolgáló altisztekben mutatkozó hiányt is pótolnia. Csupán ily módon biztosithatjuk az altiszti szükségletet még abban az esetben is, ha megfelelő időn belől elegendő számú önként továbbszolgáló altiszt nem jelentkeznék. Éppen azért, valamint az általános indokolásban már kifejtett okokból, a harmadik évi tényleges .szolgálatra visszatarthatok számának a határa az altiszteknek költségvetésileg megállapított állományában keresendő. Ki kellett tehát mondani, hogy a két évi tényleges szolgálati idővel szervezett alakulásoknál a költségvetésileg megállapított altiszti állománynak megfelelő számú legénységre nézve a tényleges szolgálat három évig tarthat. De ez a szám, miként már érintettem, csak mint maximum jöhet tekintetbe, mert a költségvetésüeg megállapított altiszti állományba a két évi szolgálattal rendszeresített alakulásoknál önként tovább szolgáló altisztek, valamint a három évi tényleges szolgálatra kötelezett önkéntesek számát is be kell számítani; vagyis minél nagyobb ezeknek a száma, annál kisebb lesz azoknak a száma, akik a harmadik tényleges szolgálati évre visszatarthatok. Már abból a czélból is, hogy a harmadik tényleges szolgálati évre visszatarthatok száma apaszttassék, természetesen arra kell törekedni, hogy az önként tovább szolgáló altisztek száma minél nagyobb legyen. Ennek elérésére a szükséges rendszabályoknak egész sora van tervbe véve: igy a tovább szolgáló altisztek anyagi helyzetének javítása a tényleges
