Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

276. szám 127 • i A 68. §-hoz. E szakasz megfelel az eddigi törvény 48. §-ának, azzal az eltéréssel, hogy ez is magát a kedvezménynek fondorlattal való kieszközlését és nem a ravasz fondorlat használatát minősiti vétségül, a kísérletet pedig büntetendőnek nyilvánítja. A 69. §-hoz. A ma érvényes törvény 49. §-a azt rendeli vétség miatt megbüntetni, aki magát megcsonkítja vagy olyan állapotba helyezi, melyben a hadkötelezettség teljesítésére állandóan vagy ideiglenesen alkalmatlanná válik, valamint azt is, aki ezt a cselekményt ugyanily czélból máson követi el. A bűncselekmény lényege tehát a hadkötelezettség teljesítésére alkalmatlan állapot előidézése. De nem minősiti a törvény bűncselekménynek azt, ha valaki e cselekményt önmagán más által hajtatja végre. Azaz ha a hadköteles magát más által téteti a hadkötelezettség teljesítésére alkalmatlanná, ez a más személy büntethető ugyan, de maga a hadköteles e szöveg szerint szabadul a büntetéstől. És bár a ma érvényes 49. §. második bekezdéséből ki is tűnik, hogy az is elköveti e cselekményt, aki nem vált a hadkötelezettség teljesítésére teljesen alkalmatlanná vagy mást nem tett teljesen azzá; az első bekezdés ezt még sem domborítja ki, hanem e helyett az állandó és ideiglenes alkalmatlanságra veti a súlyt. Minthogy azonban azt is büntetni kell, aki magát vagy mást csak részben tett a hadkötelezettség teljesítésére alkalmatlanná s azt is, aki e cselekményt magán mással végezteti el: a javaslat ehhez képest két deliktumot állapit meg, úgymint: az 1. pontban azt a hadkötelest vagy később a hadkötelezettség alá kerülő személyt rendeli büntetni, aki e cselekményt önmagán követi el vagy más által önmagán követteti el; és a 2. pontban azt, aki e cselekményt valamely hadkötelesen vagy azzá váló személyen követi el. S mindkét esetben a bűncselekmény tényálladékának elemévé teszi azt is, ha az eredmény a hadkötelezettség teljesítésére részben alkalmatlanná válás. Tekintettel e cselekmények súlyos természetére, mint eddig is, a büntetés maximumául három évig terjedhető fogházat és 4.000 koronáig terjedhető pénzbüntetést kellett megállapítani. Az öncsonkítás katonai büntette a katonai büntetőszabályok szerint büntettetik, de e szabályok csak azokra vonatkozhatnak, kik a katonai büntetőbíráskodás alatt állanak. Ha tehát valamely katonai büntetőbíráskodás alatt álló személy által elkövetett öncsonkításban valamely a polgári büntetőbíráskodás alatt álló személy részes (fölbujtó vagy bűnsegéd), az a katonai büntetőszabályok alapján nem büntethető, de a javaslat e §-ának első és második bekezdése alapján sem büntethető meg. Erre való tekintettel e szakasz utolsóelőtti bekezdése a fennebb emiitett büntetéssel rendeli büntetni azt a polgári büntetőbíráskodás alatt álló egyént is, aki az öncsonkítás katonai bűntettében részes. Tekintettel az e szakaszban meghatározott büncsekmények súlyos természetére, a kísérlet büntethetőségét is ki kellett mondani. A 70. §-hoz. A ma érvényes törvény egyes büntető szakaszai, jelesen a 45. §. második, 47. §. második, 48. §. második és a 49. §. második és harmadik bekezdései szerint az e szakaszokban meghatározott bűncselekményeket elkövető hadkötelesek a tulajdonképeni büntetésen kivül a büntetés alkalmazásától függetlenül, a 68. szakasz szerint a közigazgatási hatóság határozata alapján, az ujonczállitásnál a korosztály és sorsszám rendén kivül állíttatnak és ha a katonai szolgálatra alkalmasnak, a 49. §. esetében akkor is, ha bárminő alárendelt szolgálatra alkalmasnak találtatnak, a rendes sorhadi szolgálaton kivül a tényleges és összes szolgálatnak két évvel, önkéntes jelentkezés esetén egy évvel való meghosszabbításával soroztainak be. A 44. §. második bekezdése értelmében pedig az itt mégjelölt joghátrányok szabadságvesztéssel és Dénzbüntetéssel vagylagosan vannak majd a közigazgatási hatóságok, majd a bíróságok által kiszabandó büntetésekül neghatározva a szerint, hogy a tettes a katonai szolgálatra alkalmas avagy alkalmatlan-e. A mai törvényben megállapított ez az eljárás oly bifurcatíoja igen gyakran egy és ugyanazzal a személylyel izemben egy és ugyanazon cselekmény miatt a bírói és a közigazgatási hatáskörnek, mely következetlenséget sredményezett; mert gyakran megtörténik, hogy a bíróság fölmenti a hadkötelest a vád alól s a közigazgatási hatóság négis kimondja a korosztály és sorsszám rendén kivül való állítást és az egy, illetőleg két évi szolgálathosszabbitást, izaz megállapítja a joghátrányt a nélkül, hogy a hadköteles bíróilag elitéltetett volna. A javaslat ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fegyveres erő elleni vétségek és kihágások lüntetési nemei ugyanazok legyenek abban az esetben is, ha a hadköteles a katonai szolgálatra alkalmas és abban az setben is, ha nem alkalmas. E tekintetben a 65. §. indokolásánál elmondottakra utalok.