Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

124 276. szám. Mozgósítás és háború esetén pedig az elbocsátást azért kellett Ö Felsége engedélyéhez kötni, mert ha a szolgálati idő leteltével a mozgósitott tartalékosok nagy tömegei a naptári időpontban elbocsáttatnának, illetőleg a népfölkeléshez áthelyeztetnének, a hadrakelt sereg nagy zavaroknak tétetnék ki. A 60. §-hoz. A 35. §. 1. pontja c) betűje azt az esetet határozza meg, amelyben a szolgálatképtelennek bizonyult katona vegyes felülvizsgálóbizottság elé állittatik. Ily esetben természetesen ez a vegyes bizottság határoz az iránt, hogy az illető elbocsáttassék-e vagy továbbszolgálatra köteleztessék. Minden más esetben az elháríthatatlan szolgálatképtelenség miatt való elbocsátás iránt a katonai hatóságnak kell határoznia, mert a fegyveres erő valamely része nem kényszeríthető arra, hogy oly egyént tartson meg kötelékében, akit használni nem tud s aki helyett pótlegény már külömben sem számíttatik fel. A 61. §-hoz. Minthogy a hadkötelezettségnek, mint állampolgári kötelezettségnek kérdésében csakis a honvédelmi minister határozhat, azt a kérdést is, vájjon valakinek besorozása törvényesen avagy törvényellenesen történt-e, szintén csak a honvédelmi minister döntheti el. Minthogy azonban vannak esetek, amikor a tényállás a törvényellenesen bár, de már besorozott és tényleg szolgáló katona parancsnokságának közreműködése nélkül meg nem állapitható, ki kellett mondani, hogy a honvédelmi minister szükség esetén a katonai területi parancsnoksággal vagy a hadügyministerrel egyetértőleg határoz. A 62. §-hoz. E szakasz összhangzásba törekszik hozni a fegyveres erő érdekét az állampolgárság megváltoztatásának és a kivándorlásnak szabadságával, illetőleg e szabadságot felsőbb állami érdekben, de csupán oly mértékben kívánja korlátozni, hogy az állampolgári kötelékből való. elbocsátás ne szolgálhasson a hadkötelezettség kijátszására. E szakasz rendelkezései tehát teljes összhangban vannak az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. törvényczikkel, mely ugyanezeket a szempontokat tartotta szem előtt. A közös haderő és a honvédség kötelékébe tartozó egyéneknek a magyar állam kötelékéből való elbocsátását a hadügyi, illetőleg a honvédelmi minister előzetesen kifejezett beleegyezéséhez kellett kötni, mert csak ezek a ministerek ítélhetik meg, hogy az elbocsátásnak katonai érdek nem áll-e útjában. Ha tehát az eziránt megkérdezett minister az elbocsátás ellen a katonai érdekek szempontjából kifogást nem tesz, a belügyminister illetőleg a bán a folyamodót az állam kötelékéből elbocsáthatja s erről a hadügyi, illetőleg a honvédelmi ministert értesítvén, 'a fegyveres erő illető részéből az elbocsátást a hadügyi, illetőleg a honvédelmi minister elrendeli. A tényleges szolgálati kötelezettség alatt álló egyénnek a fegyveres erő illető részéből való elbocsátásához azonban a hadügyi, illetőleg a honvédelmi minister csak akkor járulhat hozzá, ha kétségtelen, hogy az illetőre a magyar állam kötelékéből való elbocsátás létkérdés, nehogy sokan éppen a hadkötelezettség legsúlyosabb részét kíséreljék meg kikerülni az elbocsátás által. Ilyen kétségtelen bizonyíték az, ha nemcsak a tényleges szolgálat alatt álló katona, de szülei is elbocsátásukat kérik, hogy más állam polgáraivá lehessenek s ilyen bizonyíték pl. az, ha az illető már külföldön született, ott is nőtt fel és mint teljesen árva, csakis uj hazájában képes megszerezni létföntartásának kellékeit. Ennek a szempontnak kíván érvényt szerezni a második bekezdésben foglalt elbocsátási korlátozás. Az 1879. évi L. t.-cz. 29. §-a szerint az állam kötelékéből való elbocsátásról szóló elbocsátási okirat hatályát veszti, ha a kiköltözés idejéig az elbocsátásnak valamely akadálya merül fel, vagy ha az elbocsátott az okirat kézbesítésétől számított egy év alatt ki nem költözött. Ilyen esetben természetesen a fegyveres erő illető részéből való elbocsátásnak is érvénytelenné kell válnia és az illetőnek az elbocsátás folytán megszakított szolgálati idejének hátralevő részét is le kell szolgálnia. Ezt a harmadik bekezdés szabályozza. A negyedik bekezdés, mely háború, mozgósítás vagy hadiállományra való kiegészítés esetében a fegyveres erőhöz tartozók elbocsátását Ö Felsége engedélyéhez köti, összhangzásban van az 1879. évi L. t.-cz. 25. §-ával. Az ötödik bekezdés egyszerűen utal az 1879. évi L. t.-cz. 22. §-ára, mely szerint a tényleges, tartaléki és póttartaléki szolgálati kötelezettség alatt nem álló, de állítási kötelezettségüknek végleg eleget nem tett azok az egyének, kik 17-ik életévüket betöltötték, csak abban az esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha az illető törvényhatóság bizonyítványával igazolják, hogy elbocsátásukat nem abból a czélból kérik, hogy a hadkötelezettség alól meneküljenek. Minthogy az 1879. évi L. t.-cz. 23. §-a a viszonosság föltétele mellett a magyar állam kötelékéből való elbocsátást a hadkötelezettség szempontjából megállapított korlátozásoktól nem kívánja függővé tenni azokra nézve, kik az ausztriai állampolgárság megszerzése ezéljából kérik elbocsátásukat: a javaslatban fölösleges e tekintetben valamely rendelkezést fölvenni, mert ily esetekben az állam kötelékéből való elbocsátás nem vonja maga után az