Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 125 elbocsátottnak a fegyveres erő illető részéből való elbocsátást, hanem csupán a közös hadsereg vagy hadi tengerészte megfelelő csapattestéhez, avagy az osztrák honvédséghez való áthelyezést. A hatodik és hetedik bekezdés azért veszi föl a javaslatba a kivándorlásról szóló 1909. évi II. t.-cz. 2. §-a első bekezdése b) pontjának jelenleg csupán a szorosabb értelemben vett Magyarországra vonatkozó azt a rendelkezését, mely a kivándorlásnak hadkötelezettségi szempontból való korlátozását tartalmazza, hogy ez a rendelkezés ily módon Horvát-Szlavonországok területére is kiterjesztessék. A hadkötelezettség ügye ugyanis a magyar szent korona országainak közös ügye lévén, kell, hogy a hadkötelezettség szempontjából a kivándorlás korlátozása is az állam egész területén egyforma legyen. V. FEJEZET. Büntető rendelkezések. Általában. Mielőtt az egyes büntető szakaszok megokolásába bocsátkoznám, a következő általános szempontokat látom szükségesnek kiemelni. A ma érvényes véderőtörvény büntető rendelkezései a véderő elleni bűncselekmény elkövetésénél bűnrészesként való közreműködést több helyütt kifejezetten büntetni rendelik. Eltekintve attól, hogy a bűnrészes kifejezést büntetőtörvényünk nem ismeri és hogy ily rendelkezés már ennélfogva sem helyes, hasonló rendelkezés azért sem vétetett föl a javaslatba, mert ez egyrészt felesleges, másrészt messzemenő. A „részesek" ugyanis a magyar büntetőtörvénynek már általános rendelkezései szerint büntetendők és pedig a fölbujtó az 1878. V. t.-cz. 71. §-a szerint a tettessel egyformán, a bűnsegédre pedig a kisérletre vonatkozó szabályok szerint enyhébben, mint a tettes; továbbá az 1879. évi XL. t.-cz. 26. §-a is elrendeli a részesek büntetését; ennélfogva a b ü n r é s z e s e k büntetésének kimondását a véderőről szóló törvényben éppen ugy mellőzni kell, mint ahogy a részesek (fölbujtó és bűnsegéd) megbüntetése iránt is felesleges a javaslatba rendelkezéseket fölvenni. Továbbá tekintettel arra, hogy Horvát-Szlavonországokat a büntetőjogi törvényhozás terén autonómia illeti, a véderőtörvényben meghatározott vétségek büntetésének a megállapítása, továbbá a büntetőjog általános elveire, igy többek közt az elévülésre, a vétségekre kiszabott pénzbüntetéseknek átváltoztatására, az eljárásra hivatott biróságok hatáskörére, illetékességére és eljárására vonatkozó szabályok az autonóm törvényhozás körébe tartoznak. A véderőtörvénynek ezekre a tárgyakra vonatkozó rendelkezései tehát Horvát-Szlavonországok területére ki nem terjednek, amiért is a javaslat 87. §-ába a IV. pont alatt oly rendelkezés vétetett föl: hogy Horvát-Szlavonországokban a fentebb emiitett kérdések tekintetében a véderőtörvényben foglalt rendelkezésekkel azonos értelemben autonóm törvény rendelkezik. Ezután áttérek az egyes szakaszok rendelkezéseinek részletes megokolására. A 63. §-hoz. Az állitásköteleseknek az a kötelessége, hogy összeírás végett jelentkezzenek a tartózkodási hely községi hatóságánál (16. §. 2. p.), azt czélozza, hogy az állítási lajstromok megszerkesztéséhez maguk az állitáskötelesek nyújtsanak segédkezet. E kötelességnek elmulasztását tehát kihágásnak kellett minősíteni és megfelelő pénzbüntetéssel büntetni. De mivel e jelentkezés elmulasztása egymaga nem eredményezi azt, hogy az illető nem kerül bele az állítási lajstromokba, nagy pénzbüntetésnek a kiszabása megokolt nem volna. A 64. §-hoz. E szakasz azt kívánja büntetéssel sújtani, aki az ujonczáHitásra vagy felülvizsgálatra a kitűzött határidőben meg nem jelenik, tehát csupán magát a mulasztást, melynek nem kell abból a szándékból elkövettetnie, hogy ezzel az illető állítási kötelezettségét ki is kerülje. Tekintettel tehát arra, hogy itt .az állitáskötelezettség elkerülésére irányuló szándék nincs meg, a 400 koronáig terjedhető pénzbüntetés elégségesnek látszik. A 65. §-hoz. E szakasz azt kívánja büntetéssel sújtani, aki nem csupán hanyagságból mulasztja el az ujonczáHitásra vagy felülvizsgálatra megjelenést, hanem azzal a szándékkal, hogy állítási kötelezettségét ki is kerülje, tehát ugyanazt a bűncselekményt, amelyet a ma érvényben álló véderőtörvény 44. §-ának második bekezdése lát el büntető sanctióval. A ma érvényes törvény 44. §-a azonban, mely a végrehajtásban is controversiákra ad okot, nem tartható fenn. A ma érvényes törvény szerint ugyanis az e cselekményt elkövető hadköteles-szökevény korosztály és sorsszám rendjén kivül állittatik s ha alkalmasnak bizonyul a katonai szolgálatra, a közigazgatási hatóság határozatával,
