Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
118 , 276. szám. például ha tartalékos vagy póttartalékos katona mozgósítás, hadi állományra kiegészités vagy kivételes tényleges szolgálat teljesítésére hivatik be és be nem vonul, kézre pedig csak akkor kerül, amikor a mozgósítás, a hadi állományra emelés vagy a póttartalékosok kivételes tényleges szolgálata már véget ért, csupán megbüntethető, de az elmulasztott szolgálat utánapótlására már nem kényszeríthető. Ellenben a rendes két évi tényleges szolgálatra behívott, de több mint három havi késéssel bevonult katona, vagy az állományba nem vett és mozgósítás esetén idő előtt behívott ujoncz az elmulasztott időt utánapótolni tartozik, mert meghatározott tényleges szolgálatra van kötelezve. Ugyancsak három hónapot meghaladó mulasztás vétetett alapul az utánpótlási kötelezettség megállapítására a 3. pontban is, azaz abban az esetben, ha a mulasztás oka akár polgári, akár katonai büntetőbírósági ítélet, tekintet nélkül arra, hogy a mulasztás megszakításokkal, vagy egyfolytában történt-e. Az utánpótlás kötelezettségét pedig azért kellett megállapítani, és pedig úgy a tényleges, mint az összes szolgálati időre nézve, mert a büntetés senkit sem menthet fel szolgálati kötelezettségének teljesítése alól. Minthogy pedig a büntetésként beszámított vizsgálati fogság éppen úgy a bűncselekmény elkövetésének a következménye, mint a szabadságvesztés büntetés, az ilyen vizsgálati fogság folytán elmulasztott szolgálati időt szintén utánpótoltatni kell. A 4. pont összefügg az 1896. évi XXXIII. t.-czikknek 509. §-ával, mely kimondja, hogy hat hónál nem hosszabb szabadságvesztés-büntetésnek katonai szolgálatra kötelezett elitélt ellen való végrehajtása, az illetékes katonai hatóság megkeresése folytán, az. elitéltnek tényleges szolgálatra történt behívása miatt, e szolgálat leteltéig az erre vonatkozó szabályok értelmében elhalasztható, vagy meg is szakitható. A büntetés végrehajtásának ez az elhalasztása katonai érdek, mely a büntető eljárás érvényesülését azért meg nem akasztja. Az 5. pont megokolására a következőket kell fölhoznom : Majd minden állam törvényhozása kizárja a katonai szolgálatból az erkölcsileg méltatlanokat. Az a kérdés, hogy az erkölcsileg méltatlanok kizárassanak-e a katonai szolgálatból több ízben megfontolás tárgyává volt téve s az irodalom is foglalkozott vele, abból indulva ki, hogy a tisztességes emberre méltatlan kényszerűség, hogy bajtársául ismerjen el rovott multu embereket, sőt gonosztevőket, s azokkal együtt szolgálni, együtt élni és egymás mellett aludni kényszerüljön. De másrészről tagadhatatlan, hogy az erkölcsileg méltatlanoknak a katonai szolgálatból való kizárása azt eredményezné, hogy az erkölcsi fogyatkozásban szenvedők a legsúlyosabb állampolgári kötelezettség alól mentesülnének s tartani lehet attól, hogy ennek következtében a bűntettesek száma is szaporodnék. Ezzel szemben áll azonban az a tapasztalati tény, hogy például a német hadseregben 1907-ben 100.000 emberből álló seregrészre 11 ilyen kizárási eset merült fel, 1908-ban pedig 1,198.189 állitáskötelesre mindössze 836 fő, azaz csak 07 ezrelék erkölcsileg méltatlan esett, ha pedig a 40 százalékos alkalmassági százalékot figyelembe vesszük, valósággal összesen 334 ember, azaz csak 028 ezrelék bocsáttatott el e czimen a hadseregből. Az a szám tehát, mely itt figyelembe jön, elenyészőleg csekély. Az erkölcsi fogyatkozásokban szenvedő katonák, amennyiben javíthatatlanok, a fegyveres erőnek kétségtelenül nagy kárára vannak, a fegyelmet hátrányosan befolyásolják, és így, bár a kérdés még nem érett meg arra, hogy törvényhozási utón végleg megoldassék, mégis kell valami törvényes alapot szolgáltatni arra, hogy ily káros elemektől a fegyveres erő megszabadulhasson. Erre való tekintettel vétetett föl a javaslatba e szakasz 5. pontja, mely akként oldja meg a kérdést, hogy a büntetőbiróságilag elitéltek besorozását föntartja ugyan, de lehetővé teszi, hogy aki javíthatatlannak bizonyult és akinek a fegyelemre való káros hatása megállapittatott, a rendeleti utón megállapítandó szabályok alapján a tényleges katonai szolgálatból elbocsáttassék. A 46. §-hoz. E szakasz, miként a ma érvényes törvény 52. §-a, a tartalékba való áthelyezést rendes viszonyok között meghatározott naptári naphoz, deczember 31-éhez köti. Ezt a rendelkezést szükségessé teszi az, hogy ha erre nézve nem volna egy naptári nap meghatározva, a különböző napokon bevonultaknak különböző időben való tartalékba helyezése csak nyilvántartási zavarokat okozna. Ehhez képest a közös hadsereg tartalékából vagy póttartalékából a honvédség tartalékába vagy póttartalékába való áthelyezésnek is, amennyiben a 8. § szerint ilyen áthelyezés történik, szintén az év utolsó napjával kell foganatosíttatnia. Kivételt kellett azonban megállapítani az egyévi önkéntesekre nézve, kik a 21. § szerint csak egy évi tényleges szolgálatra lévén kötelezve, ennek teljesítése után azonnal a tartalékba helyeztetnek. E szakasznak harmadik bekezdése a honvédség érdekeinek biztosítása czéljából megadja a lehetőséget arra is, hogy egyévi önkéntesekből lett tartalékos havidijasok és tisztjelöltek, valamint katonai tisztvíselőjelöltek a honvédséghez nemcsak a 8. §-ban említett esetekben, hanem bármikor áthelyezhetők legyenek.
