Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
114 276. szám. E számok mutatják, hogy amíg a magyar állam egész területén egy évben több mint 20.000 esetben megadatik az engedély, ezzel szemben legfeljebb csak 2.000 esetben tagadtatik meg, azaz a folyamodóknak 10%-a utasittatik el.. A folyamodványok nagy száma tehát azt teszi szükségessé, hogy a honvédelmi ministeriumban egy külön ügyosztály egyébbel se foglalkozzék, mint nősülési engedélyek megbirálásával és adományozásával és a közigazgatási bizottságok, amelyek a kérvényeket ministeri döntésre előkészítik, egyes törvényhatóságokban ez ideig még szintén igen el vannak foglalva a kérvények megbirálásával. Kérdés tehát, vájjon érdemes-e föntartani a nősülési tilalmat honvédelmi szempontból akkor, amikor évenként több mint 20.000 állitásköteles vagy az állitásköteles koron alul lévő fiatal ember megkapja a nősülési engedélyt és csak legföljebb 2.000 utasittatik el, mely 2.000 ifjúból az átlagos alkalmassági 22 %-ot véve alapul, csak 4—500 ember soroztatik be, akiknek a mai ujonczjutalék mellett csak 2 /s-a esik az ujonczjutalékra, míg a többi sorsszámánál fogva mint fölös számú a póttartalékba jut. Kétségtelen, hogy a katonai kiképzés szempontjából előnyös volna a nősülési tilalmat föntartani, ha evvel elérhető volna, hogy a tényleges szolgálatukat teljesítő közös hadseregbeli katonák és honvédek között csak kivételesen akadjon nős és családos ember. Továbbá az államra a katonai ellátásról szóló törvények értelmében háruló pénzügyi teher is jelentékenyen csökkenthető volna, ha Magyarországon is oly szigorúan lehetne eljárni a kivételes nősülési engedélyek megadásánál, mint ahogy Ausztriában eljárnak. Az eddigi gyakorlatnak ilyen irányban való megváltoztatása azonban itt a következő okokból kizártnak tekinthető : a) mert a földműves népnek nagy érdeksérelmével járna, ha lehetetlenné tétetnék részére a női munkaerő beszerzése a házassági kötelék által megteremtett természetes érdekközösség létesítése utján ; b) mert az eddigi gyakorlat gyökeres megváltoztatása a nép ama rétegében, ahol a korai nősülés szokásos, nagy visszatetszést, sőt elégedetlenséget keltene és a vadházasságok számának szaporodását eredményezné, aminek közerkölcsiségi szempontból keletkező hátrányait bővebben kifejteni felesleges ; e) mert az ily eljárás a népesedésre is hátrányos befolyással volna, mivel a fiatal korban kötött házasságok termékenyebbek, mint a fiatalság körében esetleg lábrakapott ideiglenes szerelmi viszonyok. A mai eljárásnak változtatása tehát a nősülési tilalom föntartása mellett is ki van zárva, és igy az a czél, hogy a tényleges szolgálatban álló legénység körében nős és családos emberek csak kivételesen akadjanak, a tilalom föntartása mellett sem érhető el. Háború esetén pedig a legénység túlnyomó része tartalékosokból, tehát nős és családos emberekből áll és igy az az érv, hogy a hadi szolgálatnak nagy hátrányára szolgál, ha a katona a veszély pillanatában nem kötelességére, hanem honn maradt családtagjaira gondol, tetemesen meggyöngül, valamint az az érv is, hogy a mozgósítottak családtagjainak segélyezése és az elesettek hátrahagyott családjainak ellátása az államra igen nagy pénzügyi terhet ró. Mert a pénzügyi teher túlnyomó része nem a tizenöt-húszezer nős tényleges katona, hanem a több százezer mozgósított tartalékos és póttartalékos katona hátrahagyott családtagjainak segélyezéséből és ellátásából keletkezik. Ezeknek a nősülését pedig katonai és pénzügyi szempontból korlátozni nem lehet. Marad tehát a nősülési tilalom föntartása mellett az az érv, hogy nem lehet előre tudni, hogy mennyivel lesz több a nős katona akkor, ha a nősülési tilalom egészen megszűnnék, mert lehetséges, hogy ebben az esetben nem évi 20.000 ember fog megnősülni a tényleges katonai szolgálat előtt, hanem a földműves nép túlnyomó része és igy az alkalmassági 22Vot véve alapul, évenként nem 4—5 ezer nős ember fog besoroztatni az ujonczjutalékba, hanem a tényleges állományú legénység legnagyobb része nős lesz, ami az otthonn maradt és nyomorba jutó családtagok számát is tetemesen szaporítaná, valamint a katonai kiképzést is igen megnehezítené. Ez azonban csak föltevés, amelynek bekövetkezése ellen látszik szólani: a) hogy a nősülési hajlamnak igazi korlátját nem annyira egy olyan tilalomban kell keresni, amelyet a kivételes nősülési engedély kieszközlésével hatálytalanná lehet tenni, mint inkább a népnek megélhetési és gazdasági viszonyaiban; b) hogy a korai nősülés nem minden vidéken egyformán divik, hanem főképen oly vidékeken, ahol a nép nagy része a görögkeleti vallást követi, tehát a szerbek és oláhok lakta vidékeken és ott, ahol a nemi fejlettség hamarább bekövetkezik. De ily vidékeken, mint például Temes, Torontál, Krassó-Szörény, Bács-Bodrog, Baranya, Somogy, Heves, Borsod és Nyitramegyékben és Horvát-Szlavonországokban, a kivételes nősülési engedélyért is igen nagy számmal folyamodnak. Általában pedig elleneszólnak a nősülési tilalom föntartásának a következő okok: a) a nősülési engedély iránt benyújtott folyamodványokat megokoltan kell megszerkeszteni és okmányokkal (családi értesítő, orvosi bizonyítványok, községi bizonyítványok) kell fölszerelni s ezt a községi jegyzők díjazásért végzik,
