Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.

Irományszámok - 1910-227. Törvényjavaslat a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javitása végett Genfben kötött egyezmények beczikkelyezéséről

227. szám. 89 léten kifejezésre juttatott kivánságok egyike továbbá az volt, hogy az 1864. évi genfi egyezmény revíziója czóljából mielőbb nemzetközi értekezlet hivassák egybe. Az 1864. évi genfi egyezmény módosítására irányuló ismételt kísérletek azonban csak az 1906. évben vezettek sikerre. Az 1906. évi július hó 6-án jött létre az az uj genfi egyezmény, a mely a jelen törvényjavaslat 3. §-ába van foglalva. Ezt az egyezményt Ő császári ós apostoli királyi Felségének meghatalmazottja ad referendum megjegyzéssel irta alá azért, hogy a magyar kormánynak és az osztrák kormánynak módjában álljon az egyezmény tartalmát megfontolás tárgyává tenni ós a hozzájárulás kérdését mérlegelni. Az ily irányban megindított tárgyalások azt eredményezték, hogy az egyezményhez való hozzájárulásnak akadálya nincs. Ennek folytán az ad referendum záradék vissza is vonatott. A megerősítő okiratok letételéről Bernben 1908. márczius 27-én felvett jegyzőkönyv az ad referendum záradéknak visszavonását kifejezetten megállapítja. A mi ezen egyezmény részleteit illeti, a következőket tartom szükségesnek kiemelni: Az egyezmény nyolcz fejezetben foglalkozik azokkal a módozatokkal, a melyektől a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javítása várható. Ehhez a nyolcz fejezethez járul még egy záró fejezet, a mely az általános rendelkezéseket tartalmazza. Az első fejezet a sebesültekről ós betegekről szól és kötelezi a hatalmakat, hogy a katonákat és hivatásuknál fogva a hadsereghez tartozó más személyeket, ha megsebesültek vagy megbetegedtek, mindaddig, még pedig állampolgárságukra való tekintet nélkül^ kíméljék ós ápolják, amíg azok hatalmukban vannak. Arra az esetre pedig, ha a betegeket vagy sebesülteket az ellenfélnek volnának kénytelenek átengedni, a lehetőség határai közt velük kell hagyniok egészségügyi személyzetüknek és felszerelésüknek egy részét. (1. czikk). Meg van állapit\a továbbá, hogy a hadseregnek a másik hadviselő fél hatalmába került sebesültjei a nemzetközi jog szempontjából minő elbánásban részesitendők. Az egyezmény az ily sebesülteket és betegeket hadi foglyoknak tekinti s a hadi foglyokra vonatkozó szabályokat rájuk is kiterjeszti. Megengedi azonban, hogy a hadviselő felek a sebesült vagy beteg foglyokra oly kivételes vagy kedvezményes kikötéseket állapítsanak meg, a milyeneket czólszerűnek tartanak (2. czikk). A következő czikkek intézkedései azt czélozzák, hogy a sebesültek és halottak felkutattassanak és a halottak eltemetése vagy elhamvasztása előtt azok személyazonossága megállapittassók s ezek az adatok, tehát ugy a halottak száma ós neve, valamint a sebesültek száma és neve közöltessék azzal a hadviselő féllel, a melynek polgárai érdekelve vannak a tekintetben, hogy e körülmények tudomásukra jussanak. Intézkedést tartalmaznak e czikkek a tekintetben is, hogy személyes használatra szolgáló tárgyak, értékek, levelek stb., a melyek a csatamezőn találtattak vagy a melyeket az egészségügyi intézetekben vagy alakzatokban elhalt sebesültek vagy betegek hátrahagytak, a hadviselő felek összegyűjtsék ós az érdekelt felekhez juttassák, (3. és 4. czikkek) Az egyezmény második fejezete az egészségügyi alakzatokról és intézezetekről szól. Megállapítja azt a határt, a melyen belül az ily alakzatokjás intézetek kíméletre és támogatásra tarthatnak számot. (6—8. czikkek.) Képvh. iromány. 1910—1915. EX. kötet. 12