Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.

Irományszámok - 1910-199. Törvényjavaslat a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött nemzetközi egyezmény és a hozzá tartozó zárójegyzőkönyv becikkelyezése tárgyában

199. szám. 47 léten 1910. évi május hó 4-én aláíratta és azt az utólagos aláírásra 1910. évi július hó 31-éig nyitva tartott időben június hó 28-án Ő Felsége meg­hatalmazottai Magyarország részéről is aláirtak. Az egyezmény ratifikálása még csak ezután fog megtörténni. Ezt a nemzetközi egyezményt van szerencsém a hozzá tartozó záró­jegyzőkönyvvel együtt törvényjavaslatba foglalva az ország törvényei közé iktatása végett bemutatni, kérve a törvényjavaslat elfogadását. Egyben az ügyre vonatkozólag még a következőket jegyzem meg : Az egyezmény 1. és 2. cikke kapcsolatban a zárójegyzőkönyv B) pont­jával meghatározzák azokat a cselekményeket, amelyeket a szerződő álla­moknak a 3. cikk értelmében a leánykereskedés elnyomása végett minden­esetre büntetés alá kell vonniok, még ha az illető cselekmény egyes tény­álladóki elemei különböző országok területén valósultak is meg. Ez utóbbi körülménynek külön kiemelését, a cselekménynek ilyenkor fennforgó speciáli­san nemzetközi jellege, és az az érdek tette indokolttá és szükségessé, hogy az egyes tényálladóki elemek megoszlása több ország területén a cselekmény üldözését esetleg kétségessé ne tehesse. A mi a magyar szent korona országainak azt a területét illeti, ahol a bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvénykönyv (1878 : V. t.-c.) hatályban van, a fennálló jog nagyban és egészben máris megfelel az egyez­mény rendelkezéseinek. Következménye az annak, hogy amikor a magyar tör­vényhozás az 1908 : XXXVI. t.-c. megalkotásával az emiitett büntetőtörvény­könyvet, különösen a kerítésre vonatkozó részében is revízió alá vette, meg­felelő tekintettel volt az 1902. évi egyezménytervezet határozmánvaira. (v. ö. az 1908 : XXXVI. t.-c. 43—47. §.-aival.) Horvát-Sziavonországokban — az egyezmény 3. cikkéhez képest — az autonóm jogalkotás tényezőinek lesz a feladata az ott érvényben levő anyagi büntető jogszabályokat az egyzmónj^ 1. és 2. cikkével összhangba hozni. Az egyezmény 4. cikke a szerződő államok kölcsönös tájékoztatásának érdekében azt a célszerű rendelkezést tartalmazza, hogy kölcsönösen közölni fogják egymással az egyezmény tárgyára vonatkozó törvényeiket. Az egyezmón}' 5. cikke első bekezdése szerint az előbb emiitett bűn­cselekmények miatt közvetlenül az egyezmény erejénél fogva kiadatásnak lesz helye, a szerződő felek között a kiadatásra nézve fennálló szerződések határoz­mányainak megfelelő alkalmazásával. Az 5. cikk második bekezdése azt az esetet tartja szem előtt, amikor valamely államnak (mint pl. Belgiumnak) törvényhozása előre és általános­ságban állást foglalt arra nézve, hogy milyen cselekmények miatt legyen helye kiadatásnak. (Autonóm kiadatási törvény.) A 6. cikk az egyezmény hatálya alá eső bűncselekmények miatt inditott eljárásban a kölcsönös jogsegély igénybe vételénél követendő eljárást szabá­lyozza, ennek az eljárásnak lehető gyorsitása és egyszerűsítése érdekében. A megkereséseknek büntető ügyekben túlnyomóan alkalmazott diplomá­ciai úton való közvetítése mellett a 6. cikk az érintkezés további módjakónt még a konzuli közvetítésnek a polgári eljárásban széles klrben szabállyá tett módját (az 1909 : XIV. t.-cikkbe iktatott 1905. évi július hó 17-én kelt hágai egyezmény 9. cikke), valamint a bíróságok közvetlen érintkezését emliti. Mindegyik szerződő fél maga fogja meghatározni azt, hogy e három mód melyikén vagy közülük mely több módon küldhetők át saját hatóságai­hoz a többi szerződő államból a megkeresések, ami mellett mindegyik állam eermészetesen más-más érintkezési módot is ielölhet meg az egyes szerződő

Next

/
Oldalképek
Tartalom