Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.
Irományszámok - 1910-196. Törvényjavaslat az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról
16 196. szám. latok szélesebb körében, mint a mennyire azt maga az egyezmény az első czikkben foglalt részletes meghatározással okvetlenül érvényesitendőnek jelzi és pedig első sorban azért, mert az egyezménynek azon meghatározása, mely szerint a tilalom hatályát az anyaggyártással és feldolgozással foglalkozó iparnemekre vonatkozólag állapítja meg és ehhez képest a törvényjavaslat első §-ának a) pontjában foglalt ugyanez a meghatározás a tulajdonképeni iparvállalatok egész körét már maga is kimeriti. Csupán az épitési vállalatok azok, a melyeknél vitatható, hogy azok technikai művelete anyagoknak, illetőleg gyártmányoknak előállításából, átalakításából, vagy megmunkálásából áll-e, éppen ezért a törvényjavaslat 1. §-ának e) pontja ezeket a vállalatokat, mint a törvény hatálya alá tartozókat külön félemliti. Annyival indokoltabb ez az intézkedés, mert ha kétségtelen lenne is, hogy az épitési vállalatok technikai művelete nem ily természetű művelet, a törvény hatályát ezekre mégis ki kell terjeszteni, mert ezek mindenesetre iparvállalatok, már pedig a nők éjjel való foglalkoztatásának tilalma az egyezmény első czikke szerint a 10-nél több alkalmazottat foglalkoztató összes iparvállalatokra kiterjed s bár az egyezmény értelmében a törvényhozás határoz abban a kérdésben, hogy az egyezményben kifejezetten ilyenekül megjelölt vállalatokon felül mit tekint még az egyezmény hatálya alá tartozó iparvállalatnak, nem járnánk el az egyezmény szellemében, ha a hazai iparjogunk szerint kétségtelenül ipari jellegű épitési vállalatokat kivonnók a tilalom hatálya alól csupán azért, mert azokat az egyezményeket közelebbről nem nevezi meg. Különben is az éjjeli munkatilalomnak az épitöiparra nem lehet hátrányos befolyása. Az épitőiparban a nők főképen nappal ós csak anyaghordásra és más hasonló közönséges napszámos munkára alkalmaztatnak, melyben könnyen helyettesithetők, a nők éjjeli munkaszünete tehát az épitési szakmunkának szükség esetén esetleg éjjel való végzését nem hátráltathatja. Ellenben munkásvédelmi szempontból nagyon fontos ez a tilalom éppen az épitőiparban, mert megakadályozza az amúgy is súlyos munkára alkalmazott nők munkaerejének túlzott kihasználását. A törvényjavaslat 1. §-ának e) pontja mindennemű épitési vállalatról, tehát nem csupán az iparszerű épitési vállalatokról szól, miután a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések szempontjából az ipari ós nem ipari épit* kezesi vállalatok között, a milyenek pl. az állam által saját kezelésben foganatosított építkezések, nem lehet különbséget tenni, sőt az utóbbi esetekben még indokoltabb a törvényjavaslatban foglalt munkásvédelmi intézkedés. A törvényjavaslat 2. §-ának a—d) pontjaiban megállapított kivételek az egyezmény első czikkének felelnek meg azzal a különbséggel, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának a) pontja az egyezményben általánosságban emiitett földmivelés szó helyett az 1884. évi XYII. t.-cz. 183. §-ának a) pontjában felsorolt és a földmiveléssel azonos elbírálás alá eső valamenyi őstermelési ágat kivonja a törvény hatálya alól. Ez csak preczizebb meghatározása annak a czélzatnak, a melylyel az, egyezmény a földmivelést kivette az elfogadott szabályozás hatálya alól. A c) pontban megállapított kivétel az egyezmény első czikkében foglalt azon a rendelkezésen alapszik, mely szerint a szerződő államok törvényhozásai állapítják meg azt, hogy mit kell ipari vállalatok alatt érteni, s a fogyasztó közönség érdekeit tartja szem előtt, mely érdekekből az ott emiitett üzletekben a nőmunkások védelme, kapcsolatosan a gyermekmunkások védelmével, egészen különleges elbírálást igényel.
