Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.

Irományszámok - 1910-196. Törvényjavaslat az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról

196. szám. 17 A 2. §. d) pontjában foglalt intézkedés az 1. §. d) pontjára való tekintettel az esetleges félreértések elkerülése czéljából vétetett fel. A törvényjavaslat 2. §-ában a törvény hatálya alá nem tartozó foglalkozások és üzemek között a kereskedelem nem emlittetett meg, miután ez a 1. §. a) pontjában foglalt meghatározásból egész világosan és minden kétséget kizáró módon következik. A törvényjavaslat 3—5 szakaszai az egyezmény 3. és 4. czikke alapján azokat az eseteket állapitják meg, a melyekben a törvényjavaslat 1. §-ában kimondott általános szabálylyal szemben a nőmunkásokat éjjeli munkaidőben is lehet foglalkoztatni, illetve a melyekben a tizenegyórás éjjeli munkaszünet tartama egy órával megrövidíthető. A 3. és 5. §-ban szabályozott esetekben, az egyezmény 5. czikkének megfelelőleg, ez előzetes iparhatósági engedély alapján történhetik, mig a 4. §-ban szabályozott esetekben, miután ezeknél állandó természetű és nem esetről-esetre végzendő munkáról, illetőleg éjjeli foglalkoztatásról van szó, a kereskedelemügyi minister nyer felhatalmazást arra, hogy a törvény kiegószitésekóp rendelettel megjelölje azokat az iparokat, a melyekben a gyors romlásnak kitett anyagoknak az egyébként elkerülhetetlen megromlástól való megvédése érdekében nőmunkások éjjel is foglalkoztathatók. A törvényjavaslat 4. ós 5. §-a ezek szerint a nőmunkások éjjel való foglalkoztatására kivan módot nyújtani azokban az esetekben, a mikor ez közérdekből vagy lényeges magánérdek miatt elkerülhetetlen. Ennyiben állapítanak meg tehát az 1. §-ban foglalt általános szabályok alól kivételt. Ellenben nem czélja az idézett szakaszokban foglalt rendelkezéseknek az, hogy a nők éjjel való foglalkoztatása mellett a nőmunkások munkaerejének a munkaidő minden korlátozása nélkül való igénybevételét megengedje, hogy megfossza a nőalkalmazottakat az 1. §-ban foglalt attól a védelemtől, mely az éjjeli munkaszünet meghatározása mellett indirecte a tényleges munkaidőt is korlátozza. A törvényjavaslat 1. §-a előírván a 11 órai éjjeli munkaszünetet, ezzel a nőmunkásokra nézve a napi munkaidő tartamát 13 órában és a 3. §. az ott meghatározott esetekben 14 órában állapítja meg. Ezzel szemhen a 4. ós 5. §-ban meg lévén engedve a nőknek éjjel való foglalkoztatása, természetszerűleg külön kell gondoskodni arról, hogy az éjjel foglalkoztatott nők munkaideje korlátoztassék, s hogy ezek a nélkülözhetetlenül szükséges pihenőidőtől meg ne fosztassanak. Az 5. §-ban meghatározott esetekben a nők foglalkoztatása hosszabb ideig engedtetik meg, mint az az 1. §. értelmében általában meg van engedve. Az 1, $j; szerint ugyanis a nők munkaideje 24 óránkint legfeljebb 13 óra lehet, de ebből az időből a nőmunkásoknak az ipartörvóny értelmében még megfelelő munkaközi szüneteket is kell biztosítani, ugy hogy a törvényjavaslat 1. §-a értelmében a nők tényleges foglalkoztatási ideje naponkint 13 óránál kevesebb. Ezzel szemben a törvényjavaslat 5 j;-a az e szakasz alapján éjjel is foglalkoztatott nők tényleges munkaidejét, illetve annak maximumát teljes 13 órában állapítja meg, arra való tekintettel, hogy az 5. §-ban emiitett munkák csak kivételesen fordulnak elő és természetüknél fogva sürgősen végzendők. Sőt a törvényjavaslat 5. §-a a munkaidő korlátozásának teljes mellőzésére is módot nyújt, ha a szóban levő munkák rendkívül sürgősen végzendők és legfeljebb három napig tartanak. Mig az 5. §. a csak kivételesen előforduló és sürgősen végzendő munkák tekintetében enged az 1. §-ban foglalt általános szabályok alól kivételt, addig Képvh. iromány. '1910—1915. VIII. kötet. ' 3