Képviselőházi irományok, 1910. III. kötet • 43-72. sz.

Irományszámok - 1910-68. Törvényjavaslat a munkásbalesetbiztositási viszonosság iránt Olaszországgal 1909. évi szeptember hó 19-én Rómában kötött egyezmény beczikkelyezéséről

68. szám. 447 Ezzel az egyezménynyel socialpolitikai téren ismét egy jelentős lépés történt, ismét két állani lépett közelebbi viszonyba egymással munkásai érdekeinek-megvédése iránt, a mi bizonyára nem tévesztendi el kedvező hatását' Jóllehet a magyar kormány tisztában volt azzal, hogy ezen egyezmény megkötésével Magyarországnak áldozatot kell hoznia Olaszország érdekében, mégis készséggel vállalta ezt azon nagy ezél érdekében, melyet a munkások védelme képvisel, áthatva egyúttal attól a tudattól, hogy csak a munkáskérdésnek nemzetközi szabályozása biztosithatja hatékonyan a munka védelmét. Áttérve a részletekre, e tekintetben a következőket emelem ki: az I. czikk első és második bekezdése szabatosan formulázza az »egyenlő elbánás«, a »hasonló eljárás«, illetőleg a »viszonosság« mibenlétét, mely fogalmakról az 1907. évi XIX. t.-cz. 5. §-a szól. E formula lényegében azonos a hasontárgyú nemzetközi (olasz-franczia, franczia-luxenburgi) szerződésekben már elfogadott formulával. A harmadik bekezdés az 1907. évi XIX. t.-cz. 4. ós 6. §^-aiban találja magyarázatát. A negyedik, ötödik és hatodik bekezdés felvételét az 1907. évi XIX. t.-cz. 77. §-a és 95. §. 3. pontja tette szükségessé. Megemlítendő itt, hogy a vonatkozó olasz törvény az Olaszországban baleset által sújtott, de állandó tartózkodásra hazájukba visszatérő magyar honosok és igényjogosult hozzátartozóik járadókólvezetót ez egyezmény előtt sem függesztette fel. A II. és III. czikkek a hatósági kölcsönös jogsegélyt biztositják s lehetővé kívánják tenni, hogy a baleseti sérült mielőbb saját állama hivatalos képviseletének oltalma alá is helyeztessék. A III. czikk magyarázatául fel kell még emliteni az 1907. évi XIX. t.-cz. 94. §-ainak második bekezdését, mely a magyar biztosító pénztár részére az ujabb kártalanítási eljárás megindításának jogát biztosítja. A IV. czikk szerint az illetékes pénztárak természetes joga megállapítani azokat a szabályokat, a melyeket a másik ország területén járadékot élvező betartani köteles. Az V. czikk a két állam illetékes pénztárainak egymásközti viszonyát rendezi elvi alapon, egyetértő szabályozásnak tartva fenn a részleteket. Természetes az, hogy mindenik pénztár saját díjszabása szerint állapítja meg a járadéknak megfelelő tőkét. A VI. czikk kifejezetten kimondja a két ország pénztárainak autonóm jogát a IV. czikkben emiitett szabályok és az V. czikkben emiitett díjszabás módosítása tekintetében. A díjszabásra a viszonossági elvnek megfelelően (I. czikk) a módosításnál is fentartandó az egyenlő elbánás. A VII. czikk az »illetékes« pénztárakat sorolja fel. A VIII. czikk a kártalanítás elnyerése czóljából benyújtandó okmányok bélyeg- és illetékmentessége és egyéb kincstári kedvezmény tekintetében az 1907. évi XIX. t.-cz. 202. §-a rendelkezvén, ez a czikk ezen az alapon nyugszik. A IX. czikk az Olaszországgal kötött s az 1908. évi XXIII. tör vény czikkel beczikkelyezett kereskedelmi és hajózási szerződós 15. czikkónek első bekezdéséből — és ugyané szerződéshez csatolt zárójegyzőkönyvnek a. szerződés 15. czikk éhez tartozó pontjából vétetett át megfelelő átdolgozással. A X. czikk az életbelépés időpontját, a szerződós tartamát és az átmeneti határozmányokat tartalmazza.