Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-35. A közgazdasági bizottság jelentése "a Rumániával 1893. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezményhez tartozó 1909. évi április hó 23/10-én kötött pótszerződés beczikkelyezéséről" szóló 13. sz. törvényjavaslatról
35. szám. 531 bonyodalmak és háborús veszélyek időpontjában reánk gyakorolt. De maga a gazdasági helyzet is olyan volt, hogy a szerződés változtatásától mi sokkal kevesebb előnyt várhattunk, mint Rumánia, mert elejétől fogva kétségtelen volt, hogy reánk nézve értékes legnagyobb kedvezmény fentartása érdekében áldozatot kell hoznunk. . A tárgyalás alatt levő szerződés formájára nézve egy különleges jelleget tüntet fel. Van egy legnagyobb kedvezményes szerződés ós ezt néhány pontjában érvényben hagyva pótszerződési rendelkezésekkel tarifa-szerződés jellegével látjuk el. Ezen egyébként szokatlan forma azon czélt szolgálta, hogy a tárgyalások anyaga szűkre szorittassék és ha már mi is csak mérsékelt követelményekkel állhatunk elő, a rumánok se számíthassanak nagy jelentőségű kedvezményekre. Fontos volt ez különösen a mi specziális érdekünk szempontjából, mert hisz a dolog természetében rejlett, hogy a nyújtandó kedvezmények közvetlenebbül a mi gazdasági mérlegünk terhére fognak esni. * A pótszerződés áll a tulajdonképeni szerződésből ós a két tarifa mellékletből (A) és B)). Fontos kiegészítő részét képezi a pótszerződésnek aláirása alkalmával a román ministerelnök és meghatalmazottaink között az állatforgalom-kérdésben kicserélt jegyzék váltás. A mi már most a szerződés tartalmát illeti, első sorban kiemelendő, hogy a míg az eddig fennállott szerződés, a mely lejárati időhöz nem volt kötve, 12 havi előzetes értesítés utján bármely időpontra fel volt mondható, addig a jelen megállapodás szerint a szerződós időtartamának 1917. év végéig való megállapításával, többi kereskedelmi szerződéseink idejére Rumániával való gazdasági viszonyunk állandósága biztosítva van. A tarifa terén a legnagyobb kedvezmény révén igényelhetőkön felül aránylag csak kevés mérséklés volt elérhető, mert Rumánia, Németország, "Nagybritánia, Olaszország, Francziaország és Belgiummal már előbb kötött szerződéseiben számos fontos iparczikk részére máris oly engedményeket adott, melyek a legvégső határát képezték a részéről várható konczeszszióknak. Ennek daczára mégis sikerült a beviteli vámtarifában 42 tarifatételt érdekünkben a szerződés tartamára lekötni, 22 tarifatételnél mérsékléseket elérni ós 24 jegyzetrovat által kiviteli czikkeink egy sorozata számára kedvezőbb elvámolási feltételeket biztosítani. Ha számba vesszük azon vámösszeget, mely jelenlegi kivitelünk mérvénél a legnagyobb kedvezmény és az elért további mérséklések révén megtakarittatik, az évenkint legalább 7 millió koronára tehető. A speciálisan magyar érdekek szempontjából különösen nehéz volt a rumán tarifában mérsékléseket elérni, mivel azon czikkek, melyek kivitelére elsősorban számíthattunk, azonosak azon ipartermékekkel, a melyek tekintetében legélesebben nyilatkoztak meg a román véd vámos iparfejlesztési törekvések. Ennek daczára a mi kiviteli czikkeink részére is sikerült némi kedvezményeket elérni. Ilyenek a nyers és a fehérített cellulose, a lópatkószegek, a bárddal megművelt tölgyfahordó : dongák és fenekek, a folyékony szénsav, a borkősav, a parafa kőlapok és téglák, a természetes ós nyers gránit és basaltkő, végül az ásványvizek vámjait illetőleg elért lényeges mórsóklések. A szerződós javára irható még az ásványvizek kivitelének biztosítása tárgyában elért eredmény, valamint a jegyzet rovat által a mezőgazdasági gépek, az erdélyi parasztkalapok, a zsilvölgyi bányákból származó szén kedvezőbb elvámolási feltóteleinek biztosítása. 76*
