Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-35. A közgazdasági bizottság jelentése "a Rumániával 1893. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezményhez tartozó 1909. évi április hó 23/10-én kötött pótszerződés beczikkelyezéséről" szóló 13. sz. törvényjavaslatról
35. szám. \ 529 Az 1881—1885. évi időszakban a számarányok némileg rosszabbodtak, a mennyiben a 134 l /2 millió lei kivitellel 7472 millió lei behozatal állott szemben, ugy hogy kiviteli többletünk 60 millió lei értékre csökkent. Még ezen szerződés uralma alatt, már 1881-ben keletkeznek a zavarok Rumániával való kereskedelmi viszonyalatainkban. Az amerikai verseny, Németország kereskedelmi politikai magatartása, mely szerint 1879-ben felemeli gabona-, marha- és favámait, 1880-ban pedig elzárja határait marhakivitelünk elől, arra kényszerítenek, hogy vámtarifánkat mi is revizió alá vegyük, de különösen a marhabehozatalnak és átvitelnek 1881. óv január hó 1-től való eltiltásával mi is kövessük Németország példáját. A gabonavámemelések a szerződés tartama alatt, lekötöttségünknél fogva Rumániát nem érinthették, de annál jobban sújtott a marhabehozatal eltiltása, mert ez marhakivitelét teljesen megsemmisítette. Hogy az állategészségügyi szempontból elrendelt korlátozó ós tilalmazó intézkedéseink Rumániába nagy visszatetszést szültek, könnyen érthető. Rumánia a maga részéről repres sáliakat alkalmazott, a kereskedelmi szerződés-végrehajtás körül önkényesen járt el és illuzóriussá tette mindazon kedvezményeket, melyek élvezetét nekünk a szerződés biztosított. 1885-ben a szerződés kölcsönösen felmondatott és miután a kereskedelmi viszonyoknak uj alapon való rendezése eredményre nem vezetett, 1886. évi június hó 1-ével szerződésen kivüli állapotba és egyúttal vámháboruba kerültünk. Ennek tartama alatt Rumánia velünk szemben az e czélra készült autonóm vámtarifáját alkalmazta, mig mi a rumán származású árúkkal szemben autonóm vámtarifánk 30°/o-kal felemelt tételeit vettük foganatba, a rumán főkiviteli czikkekre pedig: mint gabona, állatok, szárnyasok, halak és állati termékekre külön ó czélra magasan megállapított vámtételeket szedtünk. A vámháboru hatását a következő számok illusztrálják. Bevitelünk Rumániába 1886-ban 93-5, 1887-ben 53-4, 1888-ban 508, 1889-ben 49-3, 1890-ben 527 millió leira csökkent. A rumán behozatal ugyanezen időpontban 83-7 millió leiről 34-6, 21-2, 13"5, illetve 8*9 millió leira szállt. Ausztria-Magyarország kivitelében a legnagyobb veszteséget a textilipar szenvedett, melynek 1882. évi 35 millió lei kivitele 11 millióra csökkent. A vámháború alatt elveszett piaczot az angol, német és belga piacz foglalta el. Rumánia közgazdasága a vámháború alatt még jobban szenvedett mint a mienk, marhatenyésztése pedig mondhatni teljesen tönkrement. Lehetetlen volt nem érezni a vámháborúnak minden érdekeltnél nyilvánuló káros hatását és Rumánia részéről meg is tétetett az első lépés a béke helyreállítására, midőn 1891 július havában majdnem összes szerződéseinek lejártával, ugy mint a többi állammal szemben, velünk szemben is az 1891. évi uj vámtarifáját alkalmazta, minek folytán mi is megszüntettük a rumán árúk különbözeti elbánását. Minden oldalról megnyilatkozó legjobb akarat daczára ezen időponttól kezdve még mintegy két óv múlt el, mig sikerülhetett a kölcsönös gazdasági viszonyok rendezését szerződéses alapra fektetni. Rumániának iparfejlesztési tendencziája által diktált vámtételei egyrészt, mezőgazdasági terményei számára kért kedvezmények teljesithetetlensége másrészt, meggyőztek arról, hogy a tarifa-szerződés kötésének eredeti szándókáról le kell mondanunk és meg kell. elégednünk azzal, hogy forgalmunk részére a többi állammal egyenlő elbánást biztosítsunk magunknak egy legnagyobb kedvezményes szerződós kötése által. Ezen legnagyobb kedvezményű szerződóst 1893. évi deczember 21/9. kötöttünk meg és mint az 1894. évi XlV-ik t.-czikket beczikkelyeztettük és Kérwh. iromiány. 1ÍM0—1915. T. kötet. 67
