Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-28. Miháli Tivadar és társai válaszfelirati javaslata

28. szám. 503 mely népnek az ország más népei fölött érvényre juttatott suprematiáján, hanem csakis az összes népek érdekeinek egyenlő mértékben való kielégítésén : azon közérzelem megteremtésén, a melynek következtében minden polgár a haza érdekében joggal a saját érdekét is megtestesülve látja. Éppen ezért, ezúttal is fájdalmasan nékülöztük Felséged magas trónbeszédében a nemzetiségi kérdésnek a teljes jogegyenlőség elvei szerint való megoldásának az országgyűlés sürgős feladatai közé sorolását, habár ezen kórdós már a korábbi időben magára vonta Felséged magas figyelmét és az uralma alatt álló összes népek javáról való atyai gondoskodásában még az 1861. és 1866. években azt az itelmet intézte legkegyelmesebben a magyar országgyűléshez, hogy a nem magyar nemzetiségeket jogaikhoz juttassa és gondoskodjék olyan intézményekről a melyek Magyarország különböző népeinek nemzeti létét biztosítsák. Az állami népösszeirás hivatalos adatai által is bizonyitott és általánosan ismert tény az, hogy az ország lakosságának körülbelül fele része nem magyar nemzetiségű. És az országnak ezen nem magyar nemzetiségű népei indokolt önérzettel hivatkozhatnak arra, hogy a magas trón a Felséges uralkodó család ós a haza iránt mindig törhetetlen hűséggel viseltettek és az idők folyamán sokszor a legválságosabb körülmények között is, soha e hűségükben meg nem tántorodtak. Méltán elvárhatják tehát e hazának nem magyar népei, hogy államunk keretében nemzetiségi igényeik kielógitést nyerhessenek, politikailag megfelelően érvényesülhessenek és kulturailag és gazdaságilag fejlődhessenek. Felséged atyai gondoskodása folyományakóp e czélból alkotta meg az 1868. évi országgyűlés az azon évbeli XLIV. t.-cz. a nemzetiségi egyenjogúságról. Habár e törvény a nem magyar népet nemzetiségi jogos igényeit csak részben és igen szűk mértékben elégiti ki, mindazonáltal ezen Felséged által szentesitett törvény nem volt soha és ma sincsen végrehajtva. Ellenkezőleg, az egymást követő országos kormányok rendeletileg az országgyűlések pedig törvényhozásilag oly intézkedéseket léptettek életbe, a melyek nemcsak hogy hatályon kivül helyezik az 1868-ik évi XLIV. t.-cz. legtöbb szakaszait, de sőt az ország nem magyar népeit nemzetiségi egyéniségüktől megfosztani s azt az aethnikai magyar nemzetbe beolvasztani czélozzák. A nem magyar népeknek értelmisége a közigazgatásban, bíráskodásban és a többi állami hivatalokban majdnem teljesen mellőzve van. A nem magyar népeknek nyelve, a törvény határozott rendelkezései ellenére az általuk lakott területeken nemcsak a bíráskodásnál és az állami és községi népművelési tanintézetekben, de a községek és törvényhatóságok közigazgatásában is teljesen figyelmen kivül van hagyva. Az 1907. évi XXVII. t.-cz. a magyar nyelv eredményes tanításának ürügye alatt, az ország nem magyar népeit nemcsak abban akadályozza meg, hogy legalább saját népművelési intézeteibon magukat anyanyelvükön művelhessék, hanem a legszükségesebb elemi ismeretek megszerzését is saját népiskolájukban teljesen lehetetlenné teszik, sőt az előbbi kormány rendeleti utón az összes érvényben levő törvények világos rendelkezéseivel ellentétesen hívatlanul és jogtalanul beleavatkozott a vallástanítás kérdésébe is s a vallás tanításában is az anyanyelv használatát korlátolni igyekezett. E czólttévesztett politika következményekóp az ország nem magyar népeit mélyreható elégedetlenség fogta el s hazafias aggodalommal látjuk a kitörni készülő fajharczok kártevéseit, a melyek államunk létfeltóteleit érinthetik.