Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-22. Apponyi Albert gr. és társai válaszfelirati javaslata
474 • 22. szám. A konzuli bíráskodásról szóló 1891 : XXX. t.-czikk hatálya legközelebb lejárván, elismerjük ezen ügy rendezésének sürgős voltát. Nem járulhatnánk azonban a mostani közös rendezés további fentartásához, hanem az igazságszolgáltatás e terén is órvényesiteni kivánjuk a magyar állami szuverenitást és önállóságot. A jelenlegi törvény meghosszabbítását csak arra a rövid időre tartjuk eszközlendőnek, a mely az uj megfelelőbb törvényhozási rendezés előkészitóse czéljából esetleg szükséges. Megelégedéssel vettük tudomásul a trónbeszédnek a katholikus autonómiára vonatkozó kijelentését és készséges örömmel fogunk közreműködni katolikus vallású polgártársaink e jogos igényének teljesitésére. Ez az ügy az előbbi kormány által tökéletesen el lévén készítve, csakugyan nincs ok annak további halasztására. Ép úgy megnyugvással vesszük a lelkészi kongrua méltányosabb megállapításának kilátásba helyezését, mely különben az előző kormány kongrua-törvényjavaslatának indokolásában is benfoglaltatott. De meglepetéssel nélkülözünk a legmagasabb trónbeszódben az 1848 : XX. t.-czikk 2. és 3. szakaszainak végrehajtására vonatkozó minden nyilatkozatot, holott ez is az előző kormánynak nemcsak programmjában és szabatos parlamenti nyilatkozataiban foglaltatott benn, hanem annak tényleges előkészitóse is már befejeztetett. A vallási béke állandó biztosításának érdekében nagy súlyt fektetünk e mű betetőzésére, melynél Felséged buzgó közreműködésünkre számithat. A legmagasabb trónbeszéd egyik kimagasló és fontosságra nézve elsőrendű részletének tekintjük a választási reformra vonatkozó kijelentéseket. Mélységesen fájlaljuk, hogya múlt országgyűlés nem tehetett eleget e részben vállalt feladatának és nem minden aggodalom nélkül látjuk, hogy e nagy kérdés megoldása azon politikai rendszer képviselőinek kezébe került, a mely negyedévszázados uralma alatt ridegen elzárkózott a választói jognak minden kiterjesztésétől, mely tehát saját gondolatkörétől teljesen idegen területre lép, midőn a demokratikus haladás szükségét hirdeti. Feladatunknak tekintjük e szerint, hogy e reform megvalósítását minden esetleges halasztási kísérlettel szemben sürgessük ós hogy a kormány javaslatait ugy a demokráczia igényeinek megvalósítása, mint a magyar állam megszilárdítása szempontjából szigorúan bíráljuk. Az általános szavazati jog alapján állunk, melynek létesítésénél biztosítani kell az állam egységes .magyar nemzeti jellegét és az értelmiség fölényét az értelmetlenség felett. De biztosítani kell magában a reformban a választások szabadságát és tisztaságát is, mert a választói jogot akarjuk kiterjeszteni, nem pedig a választási korrupeziót ós a szabadságnak, nem pedig az illetéktelen nyomásnak területét. A legmagasabb királyi trónbeszéd megemlékezik a jegybank-ügy rendezésének sürgős voltáról, a nélkül, hogy e rendezésnek tervbevett módjáról felvilágosítást nyújtana. Csak annyit mond a trónbeszéd, hogy a bankügy gyei kapcsolatosan a készfizetések kérdésének rendezése »is képezi« a kormány gondját. Mindezekkel a homályos kijelentésekkel szemben mi teljes nyíltsággal tárjuk ki Felséged előtt azt az álláspontunkat, hogy a bank- és hitelügy terén is órvényesiteni akarjuk Magyarország közgazdasági függetlenségének elvét, melyet az 1867 : XII. t.-cz. kifejezetten elismer, melynek megvalósítását tehát Felséged, ha az ország e jogával élni akar, éppen az 1867. évi kiegyezéshez való ragaszkodásánál fogva bizonyára nem akarja gátolni. A mint tehát 1917-re követeljük a külön vámterület lótesitósót, úgy most követeljük az önálló magyar jegybankot ós csak annjá időhaladékot vagyunk hajlandók elfogadni, a mennyit az előkészítés munkája 1911. év kezdetén túl megkíván. A mi pedig a készfizetések kérdését illeti, nem tagadjuk, hogy azok kötelező elrendelése a közös bank fentartása
