Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-22. Apponyi Albert gr. és társai válaszfelirati javaslata

22. szám. 473 hasznosat alkosson. Erőteljesen fogjuk követelni, hogy a nemzeti szellem érvényesülése mellett a szocziális gondolat is hassa át az összes alkotásokat, mert e kettőnek együttes érvényesitésétől várjuk a nemzet nagyságát és népünk boldogságát. Abban a homályban, a mely Felséged kormányának szándékait a legtöbb kérdésre nézve még ma is eltakarja, ennél többet ez alkalommal nem mondhatunk. Tüzetesebben csak azokkal a kérdésekkel foglalkozhatunk, a melyek tekintetében a legmagasabb trónbeszéd, egybevetve a kormány korábbi nyilatkozataival, bizonyos irány felismerését engedi, vagy a melyekre nézve alattvalói és törvényhozói kötelességünknek tartjuk meggyőződésünket Felséged előtt már most kifejteni. Készségesen közreműködünk abban, hogy az államháztartás terén a törvényes állapot mielőbb helyreálljon, de a költségvetésen kivüli helyzet huzamos időtartamáért Felséged kormányát kell felelőssé tennünk, mely a helyett, hogy kormányra lépése után mindjárt ós legelsősorban annak megszüntetésére iparkodott volna, az alkotmány szellemének ós irott törvénynek ellenére a múlt országgyűlésnek előbb hosszú időre szóló elnapolását és azután feloszlatását hozta Felségednél javaslatba. Lelkiismeretes gondossággal fogunk mi is őrködni az államháztartásnak egyensúlya felett; helyeselni fogjuk azt az okszerű takarékosságot, mely nem vonja el a pénzügyi erőforrásokat a produktív czéloktól az inproduktiv kiadások dédelgetése végett. A pénztári készletek öregbitését csak az államháztartás folytonosságának biztosítására szükséges mórtékben helyeselhetjük, de nem tartjuk megengedhetőnek, hogy ennél nagyobb összegek csekély kamatozás mellett elhelyezve, el vonassanak az állami feladatoktól, a melyek ellátására befolytak. Az állami jövedelmek fokozását azon mértékig, a melyet a modern állami és nemzeti élet igényeinek teljes kielégitóse követel, csupán a pénzügyi és közgazdasági önállóság alapján tartjuk elérhetőnek; nem zárkózunk azonban el azoktól az intézkedésektől sem, a melyek utján a mostani megkötöttségi viszonyok mellett is öregbithetők az állam bevételei, feltéve, hogy azok a nép — és különösen a szegényebb néposztályok — terheinek súlyosbitásával nem járnak, hanem az adózás alól kibúvó jövedelmekre alkalmazzák az egyenlő teherviselés elvét és fentartják, sőt tovább fejlesztik azt a szocziális gondolatot, a mely a múlt országgyűlés által megszavazott ós Felséged által szentesitett adótörvényekben már kifejezést nyert. Csak, ha ebben az irányban tökéletesebbet tud alkotni, nézhetjük el Felséged jelenlegi kormányának azt a hibás lépését, hogy az emiitett törvények életbeléptetését épp azon részeikben késlelteti, a melyek a szegényebb néposztályok terhein könnyitenek. A legmagasabb trónbeszódnek a közigazgatás reformjára vonatkozó általános kijelentései mély aggodalomra adnak okot, melyet Felséged előtt el nem hallgathatunk. Ha ezek alatt azt a szándékot kellene értenünk, hogy az úgynevezett állami közigazgatás gondolata elevenittessók fel, melytől a közelmúlt tapasztalásai után e gondolat legbuzgóbb előharcosai is kénytelenek voltak elfordulni, úgy Felséged kormánya ebben nem csak támogatásunkra nem számithat, hanem legerősebb ellenzésünkkel fog találkozni, még akkor is, ha az államosítás következményeit a közigazgatási biróság hatáskörének — különben kívánatos — kiterjesztésével akarná enyhíteni. Legsürgősebb teendőnknek a közigazgatási reform terén épen azt tartjuk, a miről a trónbeszéd hallgat, a tisztviselői pragmatika megalkotását, melynek lemaradását a múlt országgyűlés munkarendjéről mélyen fájlaljuk és a melynek nélkülözhetetlenségét az utolsó tapasztalások szomorúan igazolták. Képfvh. iromány. 1910—1915. I. kötet. 60