Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

1120. szám. 153 Ha azonban a visszalépő telepes maga helyett más megfelelő telepest nem állit, illetve a betöltésre meghatározott napig más megfelelő telepes nem jelentkezik, akkor a telepitő ez által kárt szenved s ebből következik, hogy a visszalépő telepes neki kártérítéssel tartozik. A kártérítés mértékét azonban a javaslat határozottan körülirja ugy az időtartam, mint az összeg szempontjából s ezzel kizárja azt, hogy a telepitő valóságos kárán (damnum emergens) felüli követelést támaszthasson. E szerint a kártérítés csak akkor jár, ha a telephely vételára után kikötött kamat nagyobb, mint a telephely időközi hasznosításából származó jövedelem, illetőleg az a jövedelem, melyet a telepitő rendes gazdálkodás mellett húzhatott volna, mert ellenkező esetben a telepitő a telepes visszalépése folytán egyáltalán nem is károsodott Miután pedig a telepitő a telephely megüresedése esetén legkésőbb egy éven belül (18. §.) tartozik azt ismét betölteni, a kártérítési kötelezettség tartama is legfeljebb egy évre szólhat. A második bekezdés azt szabályozza, hogy mi történjék a mulasztás eseteiben, vagyis akkor, ha a telepes a kitűzött napig vissza nem lép, de telephelyét át nem veszi, illetve ha a telepítő a telephelyet át nem adja. Erre az esetre jog adatik arra, hogy a hibátlan fél a szerződést egyoldalúan felbonthassa s a másiktól kártérítést követeljen. Itt már a kártérítés mérve nincs megszorítva, mert itt már vétkes mulasztással van dolgunk s így a mulasztó fél külön kiméletre nem tarthat számot. A szakasz második bekezdése egy hónapi időhaladékot biztosit annak, a kit kötelezettsége teljesítésében elhárithatlan akadály gátolt. Miután a visszalépés vagy a telepítési szerződést felbontó nyilatkozat fontos következményekkel jár, a §. ötödik és hatodik bekezdése előírja, hogy ezeket a nyilatkozatokat írásba kell foglalni és a telepítési hatósághoz kell intézni, a telepítési hatóság pedig a másik szerződő félt hivatalos módon köteles értesíteni. Az itt szabályozott módtól eltérően bejelentett nyilatkozatok tehát meg nem történteknek tekintendők. Hogy az értesítésnek a telepítési hatósággal való közlése azzal a joghatállyal bir, mintha az közvetlenül a másik félhez intéztetett volna, annak indoka a helyzetből önként folyik, mert az egész telepítési művelet központja a telepítési hatóság, a mellyel a telepitő és a telepes folytonos összeköttetésben áll; e hatóság ismeri tehát a felek tartózkodási helyét s ha ezek a rájuk nézve ezen fontos művelet lebonyolításának tartama alatt tartózkodásukat ismeretlen helyre teszik át, az abból származó hátrányokat is ezeknek kell viselniök és a másik félt e miatt hátrányos helyzetbe hozni nem volna indokolt. 35. §. Mig a 33. és 34. §-ok az iránt rendelkeznek, hogy a telepítési szerződésben mit kell megállapítani, addig a 35. §. arról szól, hogy a telepes a telepítési jogviszony tartama alatt mit nem vállalhat és a telepítés iránt folytatott tárgyalások ideje alatt mire nem kötelezhető. Ez azért szükséges, hogy a telepessel szemben, a ki a föld megvételéért az első időben különben is minden áldozatra megfontolás nélkül kész, visszaéléseket elkövetni ne lehessen. A javaslat kimondja tehát, hogy a telepesek vagy a házuk népéhez tartozó személyek egymásért kezességet vagy egyetemleges kötelezettséget a telepítési viszonyból eredő kötelezettségekért nem vállalhatnak. A §. második bekezdése még a telepítés iránt folytatott tárgyalások ideje alatt Kep>vh. iromány. 1906—1911. XXXÜI. kötet. 20