Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

154 •, 1120. szám is kizárja olyan kötelezettségek vállalását a melyek a telepest a telepitővel szemben függő helyzetbe hoznák. Mig ugyanis a telephely megszállása után a telepes saját érdekének kellő mérlegelésével képes a telepitővel kötendő minden jogviszonyt elbirálni, addig azt megelőzőleg mindig attól tarthat, hogy a jogviszony megtagadása esetén telepessé való befogadásától is elesik. Miután pedig a javaslat elég biztosítékot nyújt a telepitőnek arra, hogy jogos követeléseit a telepestől behajthassa, indokolt az olyan ügyletek kizárása, a melyek által sokszor egész családok önhibájukon kivül a tönk szélére juthatnak. - . • 1 ' 'ír , •" , 36, §. E §. váltó vételi tilalmat állapit meg ugy a telepités iránt folytatott tárgyalások ideje alatt, mint a telepitési jogviszony tartama alatt; az utóbb emiitett esetben a korlát csak a telepitési jogviszonyból eredő követelésekre nézve áll fenn. Hogy a telepitési szerződós megkötése előtt váltót a telepitő ne vehessen, annak oka már az előző §-nál részletesen megjelöltetett; a telepitési jogviszonyból eredő követelésekre pedig a váltónak, mint fizetési eszköznek kizárása azért szükséges, mert tapasztalat szerint ezzel a fizetési eszközzel a felek gyakran visszaélnek és főleg a telepes vagyontalanságát palástolja, kellő vagyon nélkül pedig a telepesnek boldogulása ki van zárva. 37—51. §§. A telepitéssel legtöbbnyire más vidékbeli lakosság mozgósittatik. A telepesek szokásai, életmódjuk, érzelmi világuk, gazdasági berendezkedésük rendszerint különbözik a törzslakosságótól, ugy hogy azok összetörődése, egymás megszokása és megbecsülése huzamos időt igényel. Mig ez az átalakulás végbemegy, a törzslakosság a telepest a községi ügyek vezetésébe nem vonná be önként, a telepesek érdekei pedig az anyaközség részéről jóindulatú tárgyalásra számot nem tarthatnak, mert azokat jövevényeknek tekinti. Még fokozottabb mértékben nyilvánul meg az ellenszenv a telepités iránt az esetben, midőn az külön község alakításával történik, mert ily esetben más községek területi megcsonkitása okvetlen bekövetkezik, a mi pedig a községi közterhek emelkedésével jár. Ily viszonyok között az 1886 : XXII. t.-ez. rendelkezéseinek alapul vétele mellett nincs biztosíték arra, hogy a törzslakosság túlnyomó száma esetén a telepesek a községi autonómia keretében érdekeinek érvényt szerezhessenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a telepesek ügyei ideiglenesen valamelyik szomszédos község részéről intéztetnek, az illető község a telep fejlődésével nem sokat törődik, s a telepesek e községgel szemben csak mint adóalanyok szerepelnek. Különleges rendelkezések szükségesek tehát, a melyek a különleges helyzethez alkalmazkodva, a hozzátelepülőknek a községi igazgatásba való befolyást feltótlenül biztosítják. Ha pedig uj telepes községek alakulnának, azoknak községekké alakulásáig külön igazgatási szervezet létesitóséről kell gondoskodni a végett, hogy azoknak a községeknek hatósága, a mely községeknek batárába tartozó terület igénybevételével a telepités történik, mellőzhető legyen.