Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

140 1120. szám. telephelynél a mezei munkásság s a középbirtokos telephelynél a hazai közép birtokos osztály tagjaira gondolunk. Az 1894: V. törvényczikk tudvalevőleg csak 10—80 holdas telephelyek alakítását engedte meg, vagyis a telepitésnél csak a kisbirtokos osztályra volt tekintettel. Ha azonban erőteljes, szóles körre terjedő telepitési akcziót akarunk csinálni, akkor annál nem szabad mellőznünk az ország mezei munkás- és közópbirtokos osztályát sem. A földmívelő lakosság hazánkban csak ugy, mint a külföldön, ott jtölti be hivatását gazdasági és szocziális téren legjobban, a hol a munkás, kisbirtokos és középbirtokos osztályok tagozódása megfelelő arányokat mutat. Az osztályoknak ezt az arányos megoszlását tehát a telepitésnél is be kell tartanunk, ha azt akarjuk, hogy a telepités igazán sikerüljön. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy a gazdálkodó, munkás ós középbirtokos telephelyek milyen nagyok legyenek, itt utalok azokra a nehézségekre, a melyek az irodalomban és gyakorlatban egyaránt felmerülnek, valahányszor a kisbirtokot, törpebirtokot és középbirtokot meg kell határozni. Itt félmerül az a kérdés is, hogy a gazdálkodó telephelyek meghatározásánál nem-e lehetne a régi úrbéri telkek területi nagyságát alapul venni. Csakhogy az 1836 : V. t -ez. óta a viszonyok nagyon megváltoztak, tehát az ottani területi adatok alapos és részletes revizióra szorulnának. De ettől eltekintve, a viszonyok bármily gondos mérlegelése alapján meghatározott nagyságú területek sem vethetnének eléggé számot a telepeseknek úgyszólván vidékenként eltérő gazdasági és egyéb szükségleteivel. Ezért a javaslat, követve a legtöbb külföldi törvény példáját, mellőzte a telephelyek területének számszerű meghatározását, mert az ország különnemű gazdasági viszonyaira való tekintettel egy helyes minimumot megállapítani úgyszólván teljesen lehetetlen. A maximum meghatározása pedig, munkás- és gazdálkodó telephelynél vagy a telephelyek helyes alakítását tenné lehetetlenné, vagy a szükséges mozgási képességre való tekintettel oly keret biztosítását tenné elkerülhetetlenné, melynek felső határa reális alappal egyáltalában nem bírna. E helyett a javaslat azt az elvet követi, hogy a gazdálkodó, munkás- és közópbirtokos telephelyek meghatározásánál leghelyesebb a birtokos jövedelmét és gazdasági munkájának természetét kombinálva alapul venni. Ebből már most természetszerűleg következik, hogy adott esetben a különböző telephelyek terjedelmét a helyi viszonyok szabják meg. Jó földön kisebb, rossz földön illetve kedvezőtlenebb kereseti viszonyok mellett, nagyobb telephelyeket kell kiosztani. Miután pedig hozzátelepitésnél az is egyik czélunk, hogy a telepeseknek legalább egy része anyagi képességük súlyával az anyaközség vezetésére befolyást gyakoroljanak, a javaslat kötelezővé teszi olyan telephelyek alakítását is, melyek a telepesek megfelelő számának a községi legtöbb adót fizetők sorába jutását biztosítják. A középbirtokos telephely terjedelmének maximális határai ugyan a többi telephelyekhez és egymáshoz való arányuk szabályozása szempontjából a javaslat 10 § a megjelöli, itt azonban már oly terjedelmű területtel számolunk, a mely J ehetővé teszi a felső határnak akként való meghatározását, hogy a szabad mozgás a kijelölés tekintetében gátolva ne legyen. • •" ,.: , ', . 8- §• ! • •/'; ; : Az egynemű telephelyek — a javaslat szerint — ugyanazon telepen különböző nagyságúak és értékűek lehetnek.