Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

1120. szám. 133 Az állam telepitési akcziójának anyagi feltételeit a javaslat nemcsak a telepítési alap készpénzdotácziójának felemelésével, hanem a telepitésre alkalmas állami ingatlanoknak átengedésével is igyekszik biztositani. Az állami számvitelről szóló 1897: XX. t.-cz. azt az elvet mondta ki, hogy az összes állami ingatlanok, hacsak az államkormányzat valamely ágazatának különleges czélját nem szolgálják, a pénzügyminister kezelése alá tartoznak. A javaslat ezt a rendelkezést akként változtatja meg, hogy az állami ingatlanok — a különleges rendeltetésűek kivételével — a telepitési alap vagyonához csatoltatnak. A javaslatnak uj s talán egyik legfontosabb fejezete az, a mely az ingatlanfeldarabolásról szól. Az ingatlanfeldarabolás ma egyike a legaktuálisabb kérdéseknek. Vannak, a kik az ingatlanfeldarabolást csalhatatlan gyógyszernek állítják s azt a népboldogitás fokmérőjének tekintik. Viszont vannak, akik azt az ingatlanfeldarabolást elítélik s azokban csak nyerészkedést látnak. Mindkét felfogásban sok a túlzás. Annak az elbírálásánál, hogy a parczellázás hasznos-e vagy káros, két szempontot kell figyelembe venni, azt, hogy hol ós miként parczelláznak. A hol a szaporodó népesség munkaalkalmat nem talál s terjeszkedésének a megvásárolható földbirtok hiánya vet gátat, ott társadalmi, népesedési és nemzeti szempontból egyaránt üdvös lehet a parczellázás. Ott ellenben, a hol fekvésüknél vagy minőségüknél fogva kisgazdaságokra nem alkalmas ingatlanok daraboltatnak szót, vagy a hol a birtokmegoszlási viszonyok az ingatlanfeldarabolás következtében kedvezőtlenül alakulnának, a parczellázást kívánatosnak nem tarthatjuk. Másfelől ott, a hol a helyi viszonyok szempontjából üdvös lenne az ingatlanfeldarabolás, annak keresztülvitele lehet olyan, hogy a parczella vevők a súlyos kötelezettségek miatt nem boldogulnak, mig ott, a hol a parczellázás nem kívánatos, a legméltányosabb feltételek sem kárpótolhatnak a más téren okozott s magasabb szempontból mérlegelendő veszteségekórt. Ezért a javaslat hatósági engedélyhez köti az ingatlanfeldarabolást s annak lényeges feltételeit is megszabja. Hogy pedig telepítés örve alatt parczellázni, vagy parczellázás örve alatt telepíteni ne lehessen, a javaslat a saját szempontjából ugy határozza meg az ingatlanfeldarabolást, hogy az ugy B telepítéssel, mint az ingatlanfeldarabolásnak nem tekinthető birtokeladásokkal szemben szabatosan legyen körülhatárolva. Ha az ingatlanfeldarabolás közérdekű, a felmérés és felosztás munkálatait az állam ingyen fogja elvégeztetni s a szerződések, valamint az ezekből folyó telekkönyvi bejegyzések stb. bélyeg- és illetékmentesek lesznek s a vagyonátruházások is fólilletékmentességben részesülnek akkor, ha az adásvételi szerződós 50 kat. holdnál kisebb területről szól. Előfordul, hogy valahol a birtokmegoszlási viszonyok javítása érdekében vagy más közérdekű szempontból az ingatlanfeldarabolás feltétlen szükséget képez. Ilyenkor kivételesen az államnak kell közbelépni s az ingatlanfeldarabolást közvetíteni. A javaslat felhatalmazza a földmívelésügyi ministert arra is, hogy ily parczellázásoknál az ingatlanfeldarabolás következtében állásukat vesztett gazdasági cselédeknek, továbbá azoknak a mezei munkásoknak és kisbirtokosoknak, a kik szegénységük miatt parczellát venni nem tudnak, haszonbérlet utján juttasson kisebb földrészleteket. Ez a haszonbérlet bizonyos idő múlva tulajdonná változik át., A javaslat számol azzal is, hogy a telepítés és ingatlanfeldarabolás a visszavándorlás előmozdításának egyik bevált eszköze. Számos példa van rá, hogy egy-egy vidék tengerentúlra vándorolt lakossága az elhagyott falu