Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

134 1120. szám. határában foganatosított parczellázásra visszajött és készpénzzel fizette ki a megvett földrészleteket. De másrészről az is gyakori eset, hogy a kivándoroltak bárhol hajlandók lennének idehaza letelepedni s tudakolják, hogy hol, miféle feltételek mellett van eladó föld. A vissza vándorlás előmozdításánál alkalmazkodnunk kell a kivándorlás különböző typusaihoz. Ha a kivándoroltak itthoni földjüket vagy legalább házukat nem adták el, hanem csak azért mentek ki, hogy odakint megtakarított keresményükből adósságaikat kifizessék, vagy gazdálkodásra nem alkalmas kicsiny parczellájukhoz földet vásároljanak, akkor elég, ha az állam csak a közvetítésre fordit gondot s főleg arra ügyel, hogy a visszavándorlók keresménye ne legyen külföldi vagy honi ügynökök zsákmánya, hanem az tényleg a vett föld árának vagy az adósságnak kifizetésére fordittassók. Más a helyzet, ha a kivándoroltak itteni ingatlanaikat eladták vagy éppen azért mentek ki, mert idehaza földjük nem volt, illetve földet szerezni nem tudtak. Ilyen esetekben a visszavándorlók nem ragaszkodnak feltótlenül régi falujukhoz s bárhol szívesen vesznek földet, ha arra alkalmas mód kinálkozik. Ezeknek a vissza vándorlóknak a javaslat a telepitési alap ingatlanaiból kivan részt juttatni. Miután pedig ennél az ingatlan feldarabolásnál a parczellavevők nem régi lakhelyükre térnek vissza, hanem parczelláikon uj tűzhelyet alapítanak, a javaslat kimondja, hogy ily esetben, ha szükséges, az egyházi és népnevelési intézményekről a földmívelésügyi minister éppen ugy fog gondoskodni, mint az állami telepeken. Talán lesznek, akik a visszavándorlás előmozdításánál óvatosságra intenek, egyrészt mert a kivándorlottak közt olyan elemek is vannak, a melyeknek visszavándorlása nem kívánatos, másrészt, mert ugy okoskodnak, hogy ne adjunk praemiumot a kivándorl ott aknák. Erre csak azt jegyzem meg, hogy az egész akczió az állam felügyelete alatt lévén, már eleve ki van zárva az, hogy olyanok visszatelepítésére nyújtunk segitő kezet, a kik a támogatást meg nem érdemlik. Ettől eltekintve, a visszatelepítés lehetősége már csak azért sem fog kivándorlásra csábítani, mert egyrészt a kinek van elég vagyona, az kivándorlás nélkül is szerezhet telephelyet vagy ingatlanparczellát, másrészt pedig a visszatelepülök részére kijelölendő ingatlanok eladási feltóteleit ugy fogjuk megállapítani, ho^y a visszatérők ne élvezzenek több kedvezményt, mint az itthon maradottak. Épen ezért a visszatérők részére való ingatlanfeldarabolásnál az a főszempont, hogy a földszerzés lehetőségét biztosítsuk, nem pedig az, hogy a kivándorlottakat különös kedvezményekkel édesgessük vissza. Ennek megfelelően a visszavándorlótól is megkívánja a javaslat a kellő vagyoni képességet, mert a kivándoroltak visszatelepítésénél csak akkor járunk el helyesen, ha az elhagyott hazába való visszatérés erkölcsi alapja a honvágy, nem pedig az az üzlet érdek, hogy itt nagyon olcsón, csekély készpénzösszeg lefizetésével lehet földet venni. Ezért a javaslat szabály szerint a vételár egyharmadának előre való lefizetését kívánja a visszavándorlótól. Ez nem túlzott és nem teljesíthetetlen feltétel, mert ugy külügyi szerveink jelentései, mint a hajókon, a kikötőkben és itthon szerzett értesülések szerint is kivándorlottaink igen szépen keresnek s néhány év alatt tőkeszámba menő öszegeket tesznek félre. Egy ilyen nagy birtokpolitikai akczió keretében, mint a minőt ez a javaslat nyújt, mindenesetre mulasztás lenne a külföldről visszatérőkről megfeledkezni. Mert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a visszavándorlás hovatovább annyira hatalmas és természetes folyománya a kivándorlásnak, hogy az azt kisérő kóros tüneteket lehetőleg ellensúlyozni egyenesen köteles-