Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

132 1120. szám, azért, mert a telepítésnél s az azzal kapcsolatos kérdésekben olyan nagy feladatok állanak az állam előtt s a feladatok teljesítése olyan sürgős, hogy az állam annak minden irányban meg nem felelhet. Az állam: a maga telepítési s általában birtokpolitikai tevékenységének minden erejét vesse azokba a zónákba, a hol e tevékenységre állami szempontokból elsőrendű szükség van,— ott pedig, ahol csak helyi tekintetek vannak előtérben, engedje át a teret a magántelepitési tevékenységnek s igy az egy czélra irányuló két tevékenység sikereit jobban biztosithatjuk. A magántelepités, azt hiszem, azt a szerepet, a mit ej avaslat a magántelepitésnek szán, teljesíteni fogja s teljesítheti is. E feltevésemben nem ingatnak meg az eddigi magántelepitósek, mert természetes, hogy az ebben gya korlátlan, sokszor nem is tiszta indulatú telepitők minden irányítás, minden ellenőrzés és minden támogatás nélkül szűkölködő telepítési tevékenysége e kérdésben semmi súlylyal nem bir. Az se ingatja meg a magántelepitésről táplált meggyőződésemet, hogy az 1894 : V. t.-cz. alapján a magántelepités ügye egyáltalán semmi lendületet se vett, mert a mikor a törvény a telepitőt sokféle teherrel sújtja, de annak semmiféle támogatást s kedvezményt nem ad: tökéletesen érthető, hogy akkor senki sem vállalkozik telepitésre. Ez a javaslat, elismervén a magántelepités szükségét, módot ad arra, hogy a közérdekű magán telepítést jórészt ugyanolyan mérvű állami támogatásban lehessen részesíteni, mint a minőben az állami telepítés részesül. Az állami és a magántelepitésről imént elmondottak jelzik álláspontomat a telepítési ügy egységes irányítása s vezetése tekintetében is, hogy t. i. a telepítésnek mint birtokpolitikai tevékenységnek vezetése s irányítása az állam joga és kötelessége s igy a magántelepités csak az állam engedélye mellett létesíthető. Ennek az álláspontnak természetes következménye, hogy azt az eszmét, miszerint a telepítéshez az állam adja meg az anyagi eszközöket, de a kivitelt bizza a társadalom ilyen működésre hivatottnak elismerhető orgánumaira, elfogadhatónak egyáltalán nem tartom, mert a telepítés czélja: állami feladat, azt tehát a társadalmi orgánumokra átruházni annyi volna, mint a népesség- ós birtokpolitika vezetéséről lemondani. Természetes azonban, hogy a vezetés átruházásának megtagadása nem azonos a társadalom bevonásának mellőzésével, ellenkezőleg: ezt feltétlenül helyesnek és szükségesnek tartom s e részben ugy a telepítési főhatóság; mint a telepítési alsóbbfokú hatóság mellé tervezett országos, illetve törvényhatósági telepítési tanácsok szervezésével különös gondom volt a társadalom hivatott elemei közreműködését lehetővé tenni, annyival is inkább, mert ha valahol, épen a telepítés kérdésénél boszulná meg magát a bürokratikus elzárkózottság s épen itt van nagy szükség arra, hogy a társadalmi tényezők is kivegyék a munkából az őket illető részt. Nagyobb arányban kívánja a javaslat a telepítési akczióba bevonni a külföldön élő volt magyar honosokat, illetve azok utódait is. A javaslat a visszatelepülőktől, ha állami telepeken helyeztetnek el, félannyi befizetést kivan, mint másoktól, átköltözködósük költségeinek részben vagy egészben a telepítési, alap jövedelméből való fedezésére felhatalmazást ad s azonfelül megengedi, hogy az állam lássa el őket a legszükségesebb gazdasági felszereléssel. Főként a csángó-székelyek azok, a kiknek visszatelepítését első sorban támogatni kívánom, minthogy azok magyarságukhoz való SZÍVÓS ragaszkodásuknál fogva támogatásra különösen méltók, s a tapasztalat szerint olyan vidékeken, a hol eddigi gazdasági viszonyaikhoz hasonló viszonyok közé jutnak, igen jól beválnak.