Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
1101. szám. 219 Az 1222-iki országgyűlés megalkotta az aranybullát, ezen első irott törvényt, a mely a nemzetnek befolyást biztosit az állam kormányzatára. Az aranybulla 14. czikke decretálja az országgyűlésnek azon jogát, hogy a királyi tisztviselők ellen panaszt emelve, azoknak megbüntetését követelhesse. Az 1291. évi decretum 3. czikke már a felelősségre vonás szabatosabb formáit állapítja meg. A 9. czikk pedig biztositja a nemzetnek befolyását az ország kormányzatának élére kerülő férfiak megválasztásában, midőn kimondja: »A nádort, tárnokmestert, kanczellárt és országbírót országunk régi szokása szerint országunk nemeseinek tanácsával fogjuk választai.« Magyarország tehát már a XII1. század végén oly alkotmánynyal dicsekedett, a melyben eltekintve a koronázás intézményében rejlő erkölcsi elemtől, a jogi felelősség elve az egész államkormányzatban keresztül volt vive ós jogszabályok által biztosítva és a melyben a nemzetnek az országgyűléseken az egész államkormányzatra részint a főtisztviselők választása, részint azoknak felelősségre vonása utján közvetlen befolyása volt ós a törvényhozásban a királylyal egyenlő részt vett. A felelősségi elv igazi alapjait az 1298. évi decretum XXIII. tör vény czikk rakta le. Itt már felcsillan a király felelőtlenségének eszméje mellett a király mellé rendelt tanácsosoknak felelőssége. Eddig a királyi tanács még nem volt a királyi hatalomnak korlátozó tényezője, hanem csak kormányzati szerve ós eszköze, e törvény a király mellé adandó tanácsosoknak tanácsát a királyi elhatározások feltételóvó teszi, mondván: »Hogy királyunk udvara minél méltóságosabban igazgattassák és hogy minél helyesebben lehessen kormányozni, elhatároztuk, miszerint királyi urunk vegyen maga mellé minden három hónapra két-két püspököt, az ordó kívánalma szerint, egyet az esztergomi, egyet a kalocsai suffraganeusok közül és ugyanannyi nemest az ország összes nemeseinek kópében, a kiket most választottunk, ezeknek a királyi javakból gondoskodjék kellő fentartásról és ha a király ur ezt tenni elmulasztaná, bármit tenne ezen mellé alkalmazandó tanács nélkül, akár valami nagyobb adomány, akár méltóságok adásában, akár más fontos dolgokban az érvénytelen legyen*. Míg más államokban csak a további messze századokban fejlődött ki a kormányzati felelősségi elv, addig Magyarországon ezen 1298. évi törvény czikk már alapjában megállapítja azt. Egy német iró, Hans von Frisch Die Verantwortlichkeit der Monarchen und höchsten Magistrate« czímű 1904-ik évben megjelent munkájában azt bizonyítja, hogy a felelősségi elv a continensen minden más államokat megelőzve, Magyarországon az idézett törvényekben nyer kifejezést. »An diese Bestimmung von 1298. knüpfen dann die spátern Verantwortlichkeitsgesetze an, so dass von 1507, das als erstes Continentales eine Art politischen Verantwortlichkeit aufstellte.« (53. 1.) Timon Ákos kiváló jogtudósunk a magyar alkotmány-, és jogtörténetet tárgyaló munkájában rámutat arra, hogy az 1386-ik év ben Székesfehérvárott tartott országgyűlés határozataiban már a kir. tanács alkotmányjogi fejlődésének mind a három tényezője benne van. A kir. tanácsban a főpapokon és a világi főurakon kivül a nemesek is helyt foglalnak. Ez által a kir. tanács demokratikus jellegűvé tétetett. A fontosabb állami ügyek a tanács meghallgatása mellett nyernek elintézést és az e nélkül tett királyi rendelkezések érvénytelenek. Az ország közjava és törvényei ellen vétő tanácsosok feleletre, * azaz jogi ós politikai felelősségre vonhatók. Megállapítja, hogy a királyi tanácsnak ez a hármas irányú alkotmányjogi fejlődése azért bir nagy jelentő28*
