Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
220 1101. szám. seggel, mert egyrészt ehhez hasonló fejlődést Európa nyugatán csak Angliában és Aragóniában találunk fel, másrészt mert Angliában eme fejlődés szerencsésebb viszonyok és alakulások következtében a királyi tanácsot (Continual council vagy privy council) felelős ministeriummá alakította át ós ezzel létrehozta a ministeri felelősség elvén nyugvó parlamentáris kormányzatot. Timon szerint is a királyi tanács alkotmányjogi jelentőségének fejlődése a mai parlamentáris kormányzat jogtörténeti előzménye. II. Ulászló király 1507-ik évi 6-ik decretumának V. tör vény czikke elrendeli: »Hogy a királyi Felség mindent, a mi ennek az országnak az ügyeit illeti, ezután az emiitett ülnök uraknak és egyéb tanácsosainak tanácsával cselekedjék és a mit az ő tudtokon kivül tenne, annak semmi ereje és hatálya se legyen. •< Ugyancsak II. Ulászló király 1507-ik évi 6-ik decretumának VII. törvényczikke elrendeli, hogy: »A mely főúr vagy országlakos a királyi Felség tanácsában nyilván ós vakmerően ennek az országnak a szabadsága és közjava, valamint annak törvényei ellen merne cselekedni: azt az előbb emiitett ülnök urak kötelesek a mindenkor legközelebb következő országgyűlésen az összes főpap és báró uraknak, meg a többi országlakosoknak név szerint bejelenteni. 1. §. A kit szabadságukban állott, mint a haza árulóját ós az ország szabadságának megzavaróját érdeme szerint vagyonában és személyében megbüntetni. -• Ugyanezen évi VIII. t.-cz. a büntetést megállapitja nemcsak a király tanácsosaira, hanem mindenkire, a ki tisztséget visel. A vármegyéknek adatott meg a jog, hogy a törvény ellen cselekvőket vonják kérdőre ós büntessék meg. E 8-ik szakasz szerint azok, a kik a törvényt vakmerően megsértik, ha pap, veszitse el hivatalát, ha báró vagy nemes, javai vesztésével lakoljon és mint hazaáruló örökre száműzessék. Ha a király nem akarná őket megbüntetni, ós az illető közönséges egyházi vagy világi, akkor büntessék meg a megye főispánjai ós nemesei; bocsássák javait közprédára; ha az illetők hatalmasak, akkor a megbüntetésre és a javak elkobzására szólítsák fel a nádort vagy az országbírót, vagy a főkapitányt, a kik azután a megyék fegyveres népével vegyék el a büntetendők hivatalát, jószágait -"különben ők maguk esvén büntetés alá.« Az 1525. évi rákosi országgyűlés Szerencsés Imre királyi kincstárnokot tömlöczre vetette. Horváth Mihály történetírónk érdekesen festi Szerencsés Imre kincstárnok börtönbe vetésének előzményeit. Történetileg megállapítható, hogy az országgyűlés befolyása az ország pénzügyeinek vitelére ez időben már teljes volt. Az országban akkor általános felháborodást keltett a Fugger-háznak, mely 1494-ben á beszterczei bányákat haszonbérbe vette és nemsokára azután Ulászlótól az olvasztó hutákra kiváltságot nyert s a rézzel együtt évenként tömérdek ezüstöt vitt ki, a nélkül, hogy kárpótlást adott volna az országnak, befolyása az ország pénzügyeinek alakulatára. A május 18-iki országgyűlésen, melyen a király is megjelent, "Werbőczy kiváló ékesszólással festette az ország szomorú állapotát és kérte a királyt, űzze el magától a gonosz tanácsosait, kergesse ki az országból a Fuggereket, a kik az ország zsírját szívják, az elsilányitott pénzt jobbal ós ujjal pótolja, az Ujlaki-féle örökség adassék át Szapolyay Jánosnak.
