Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
218 1101. szám. tói tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányzandó ország: az 1790 : X. t.-cz. Az 1848-iki törvények az ország részére biztositott független kormányzatot a népképviseleti rendszerbe beillesztett parlamentáris felelős kormányzat iránya felé fejlesztették. A történelem tanitása alapján megállapítható, hogy a kormányzat felelősségének elve Magyarországon ősidőktől fogva mélyen bengyökeredzett állami életünkben ós az 1848. évi III. t.-cz. által inaugurált kormányzati rendnek logikailag be kellett következnie a majdnem ezer éves jogfejlődésünk alapján. Egyik kiváló közjogi irónk, dr. Ferdinándy Géza, helyesen jegyzi meg ide vágó munkájában, hogy >a parlamentarismus alapelve, a kormányzat felelőssége nemcsak hogy nem ismeretlen régi alkotmányunkban, hanem a felelősség oly irányú intézményének nyomára is akadunk ebben, a melyek más újkori alkotmányokban ismeretlennek mondhatók.« A magyar alkotmány a felelős királyság intézményeiből indul ki. A királyság felelőtlensége ós a király tanácsosainak felelőssége oly megdönthetetlen elvévé vált alkotmányunknak, hogy annak egyik sarkkövét^ képezi. A felelősség elve már a vezérek korába visszanyúl. Ősi alkotmányunk a szuverén hatalmat a törzsszervezetet alkotó törzsek fegyverviselő szabad tagjainak biztositotta és a társ főnöke ós elöljárói, a törzsgvülés határozatainak végrehajtó közegei minden cselekményekért a törzsgvü lésnek számot adni tartoztak. A vérszerződés bizonyitja, hogy a vezér jogilag is felelősnek volt tekinthető. Mig az első három pont a nemzet és vezér kölcsönös kötelezettségeit állapitja meg, a későbbi pontokban már világosan megjelöltetnek azon jogi kényszereszközök, a melyek a szerződés^ fenmaradását biztositják. Az 5-ik pont úgy intézkedik: »hogy ha valaki Árpád és maradókai vagy a nemzetségfők közül az eskü pontjait meg akarná szegni, átok alatt legyen mindörökké.* — Tudvalevőleg az átok az akkori fogalmak szerint a jogfosztást jelentette. A magyar királyság legelső korában is feltaláljuk a kormányzati felelősség intézményét, babár a fejedelem mindenhatóságának elveiből leszürődötten a felelősség a király személyéhez fűződött a nemzetet képviselő akkori szervezetekkel szemben. Maga Szent István is meggyőződhetett arról, hogy habár ő mindent elkövetett a királyság tekintélyének emelésére, a nemzet nem tartotta őt felelőtlen uralkodónak, habár az egyház által való királylyá kenetes és koronázás intézménye alkalmas volt a királyság tekintélyét emelni. Dekrétumainak első könyvében a negyedik fejezetben, a mely a[főemberek és országnagyok méltó tisztességéről szól (De merito honore principum et baronum) utódját a negyedik szakaszban a következőleg inti: »Si eris paciíicus, tunc diceris rex et regis filius atque amaberis a cunctis militibus; si iracundus, superbus, invidus, inpacificus ac ao super comitis et principis cervicem erexeris, sme dubio fortitudo militum hebetudo érit regalium dignitatum, et alienis tradent regnum tuum.« Magyarul: »Ha bókességtürő leszesz, királynak mondatol ós király fiának és szeretni fognak minden vitézeid; ha haragos, kevély, gyűlölködő, békóletlen, ispánok és főemberek felett fenhéjázó, bizony a vitézek ereje királyságod romlására válik és idegen nemzetnek árulják el a te országodat.« II. Andrástól kezdve a koronázás államjogi intózmónynyó válik. A király koronáztatása alkalmával esküt tesz az ország jogainak és szabadságának fentartására.
