Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.
Irományszámok - 1906-965. Törvényjavaslat a Szerbiával 1908. évi márczius hó 14/1-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
965. szám. 205 a momentumok, melyek a mellett szólnak, hogy a kormány ezen a téren is hiven védelmébe vette a magyar mezőgazdasági érdekképviseleti szervek kivánságait. Az állategészségügyi egyezmény helyébe egy a közös külügyminister úr által a szerb kir. kormány tárgyaló megbizottaihoz intézett, de a törvényhozás által való beczikkelyezést nem igénylő „Jegyzék" lépett. E „Jegyzék" szerint a magyar kormány is fentartja azt a jogát, hogy az állatokkal, állati nyersanyagokkal, illetve állati termékekkel való forgalom a szerződő felek területei között a fent emiitett szerződés tartama alatt a belföldi törvények értelmében fog kezeltetni. Magyarország és Ausztria kormányai azonban az autonóm törvényekből folyó azzal a jogukkal, hogy az állatokkal, az állati nyersanyagokkal és állati termékekkel való forgalmat megtilthassák vagy korlátozhassák, élni fognak ugyan, azonban csak abban a mértékben, 1 a melyben azt a fenforgó állategészség-rendőri szempontok szükségessé teszik. A régi állategészségügyi egyezmény helyébe tehát mindössze egy oly elvi alapból kiinduló „Jegyzék" lépett, mely a magyar kormánynak szabad kezet biztosit a Szerbiából származó proveniencziákkal szemben s ezt a szabadságot csak annyiban tartottuk korlátozandónak, amennyiben az gazdasági érdekeink szempontjából aggálytalannak látszott. A nagy elvi különbséget, mely a múlt és a jövő között fenforog, élénken bizonyitják továbbá a következő tények. A régi egyezmény ideje alatt Szerbiából állatok, állati nyerstermények és ragályfogó tárgyak az előirt bizonyítvány okkal és a kijelölt belépő állomásokon át minden mennyiségbeli korlátozás nélkül behozhatok és átvihetők voltak. Az az állandó korlátozás, hogy Szerbiából szarvasmarhát közvetlenül csak Budapestre az állatvásártérnek külön e czélra szolgált veszteglő telepére, sertést pedig, amelyre nézve 120 kilogramm minimális élősúly volt megállapítva, közvetlenül csak a budapest-kőbányai sertéspiacz veszteglőjébe lehetett behozni, általában csak a szarvasmarha- juh- és sertésbehozatalra terjedt ki. ; A szarvasmarha és juh azonban 4 napi, a sertések pedig a borsóka vizsgálattal kapcsolatos 8 napi veszteglés után, — amelynek tartama aíatt a szerb sertések létszáma a 7.000 darabot meg nem haladhatta a veszteglőben, — a belföldi állatokkal egyenlő állategészség-rendőri kezelésben voltak részesitendők és ennek folytán korlátlanul kerülhettek szabad forgalomba. Ragadós állatbetegség fennállása miatt a behozatal megtiltásának vagy korlátozásának joga csakis a keleti marhavész fellépésének esetére volt szorítva, azonban az ilyen tilalomnak vagy megszorításnak is hatályon kivül kellett lépnie 40 nappal a betegség megszűnte után. A ragadós tüdőlob fennállása miatt a szarvasmarha behozatalát csak az illető szerbiai kerületből lehetett megtiltani, de ilyenkor is a többi kerületekből a behozatalt csak az illető közvágóhidakra, közvetlenül leendő levágásra, lehetett korlátozni. Egyébként pedig a tilalom vagy korlátozás érvényesítése ragadós állatbetegség behurczolásának esetére területi és közelebbi időbeli megszorítás nélkül biztosítva volt. Ilyen behurczolás esetén azonban a rendeltetési helyen a tulajdonos kérelmére meg kellett engedni az állatok azonnali levágás utján való értékesítését, amennyiben a betegség természete ezt ki
