Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.
Irományszámok - 1906-965. Törvényjavaslat a Szerbiával 1908. évi márczius hó 14/1-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
965. szám. 155 ipari termelés fokozásában és versenyképessé tételében kivan kárpótlást biztosítani, A szerb ipari termelés a következő képet nyújtja: van ezidö szerint Szerbiában 9 sörfőzde (évi termelés összesen 68.500 hl.), számos kisebb-nagyobb pálinkafőzde (évi termelés 367.000 hl.). 244 malom, ezek közt 165 gőzmalom (malomipari termékek évi mennyisége 80 millió kgr.), továbbá 17 téglagyár, 6 bőrgyár (ideértve czipő- és keztyügyár-telepeket), 10 fürésztelep, 6 mezőgazdasági szerszám- és gépgyár, 5 vágóhid, 5 szövőgyár, 4 villamos mü, 2 czementgyár, 3 gyapjuárú-gyár, 2—2 brikettgyár, szappangyár, folyékony szénsavgyár, kályhagyár, szitagyár, 1—1 kenderfonó> selyemfonó, lenszövőgyár, szönyeggyár, esernyögyár, gyufagyár, nemezkalapgyár, posztógyár, kártyagyár, kosárfonógyár, tésztagyár, szalmakalapgyár, spodiumgyár, faárugyár, kocsigyár, festék-lakk és téntagyár, eczet- és likőrgyár, szódagyár, kakaó-, csokoládé- és czukorkagyár és még néhány csekélyebb jelentőségű ipari vállalat. Külön kiemelendő azonban még a Belgrádban működő és nagymérvű állami támogatásban részesülő czukorgyár. A dolog természetéből folyik tehát, hogy az ellentétek ott mutatkoztak legélesebben, ahol a magyar és osztrák kiviteli érdek erős szerb termelési érdekekkel került összeütközésbe; ez adja meg egyszersmind magyarázatát annak, hogy az uj szerződéses vámtételek az ily kategóriákba tartozó czikkeknél alakultak ránk nézve legkedvezőtlenebbül. A vámtételek számszerű magasságát illetőleg e helyütt általánosságban csak annyit kivánok megjegyezni, hogy azok az előző szerződési időszakhoz viszonyítva majdnem az egész vonalon emelkedést mutatnak; a régi és uj szerződés tételeinek összehasonlításánál azonban figyelembe veendő, hogy Szerbia uj vám- és adórendszerében az „obrf-adó többé nem szerepel, illetőleg ezen érték-pótvám módjára eddigelé beszedett forgalmi adótétel immár minden egyes czikknél a vámtételbe be van tudva. Az összehasonlítás tehát minden árűczikknél akként ejtendő meg, hogy a régi (autonóm vagy szerződéses) vámtételhez az árú egységértéke után kiszámitott, és pedig nyersterményeknél IV, gyártmányoknál 7%-nyi „obrt" adó hozzászámitandó és ezen összeg szembeállítandó az uj (autonóm vagy szerződéses) vámtétellel. Ha az elért eredményeket ezen eljárás szerint tesszük bírálat tárgyává, úgy meg fogunk győződhetni arról, hogy kivitelünk megterhelése nem oly mérvű, mint azt a szerződés futólagos áttekintése sejteni engedi. E tekintetben figyelembe veendő, hogy a régi vámrendszer mellett az obrt-adó az árú értéke után számíttatván és hozzáadatván az illető vámtételhez, nem egy esetben előfordulhatott, hogy a vámközegek túlmagas értékeket vettek a becslés alapjául, miáltal az árú összmegterhelése lényegesen felszökkent. Ily esetekben maga a vámtétel csak aránytalanul csekély részét képezte az össztehernek, úgy hogy ha most az uj szerződésnek magasnak látszó tételeit az önkényesen kivetett „obrt"-tal súlyosbított régi terheléssel összehasonlítjuk, ezen összehasonlítás az uj szerződés tételeit nem ritkán elönyösebb világításban fogja mutatni. A vámtételek elkerülhetetlen emelése daczára iparunkra és kereskedelmünkre az uj szerződés meggyőződésem szerint előnyös hatással lesz; a szerződésnélküli 20*
