Képviselőházi irományok, 1906. XXIX. kötet • 945-964. sz.

Irományszámok - 1906-945. Törvényjavaslat a főudvarnagyi biráskodásról

945. szám. 13 A 4. §. 6. pontjára következő bekezdés akképen intézkedik, hogy a 3. §. 1. pontjában emiitett személyek, vagyis a királyi ház tagjai a főud varnagyi bíráskodásról érvényesen le nem mondhatnak. Ennek oka az, hogy a főudvarnagyi bíráskodás első sorban a királyi háznak és nem annyira az egyes tagoknak privilégiuma. A 3. §. 2. pontjában emiitett személyekkel szemben e tételnek megforditottja áll és ezért az utóbbiak a főudvarnagyi bíráskodásról esetről-esetre lemondhatnak. A 4. §. utolsóelőtti bekezdése ugy rendelkezik, hogy a 3. §. 3. pontjának , vagyis a területenkivüliséget élvező személyek önkéntes alávetésének esetében a magyar főudvarnagyi bíróság jár el mindazokban az ügyekben, a melyekben azt a felet, a ki ellen az eljárás irányul, a nemzetközi jog értelmében megillető területenkívüliség hiányában a magyar szent korona országainak valamelyik hatósága volna illetékes. Nem nyer ez a szabály alkalmazást, ha a területenkívüliséget élvező személy magát önként a rendes ós nem a főudvarnagyi bíróságnak veti alá, mert ebben az esetben a nemzetközi jog értelmében is az a bíróság illetékes, melynek magát az alperes alávetette, tehát a rendes, nem pedig a főudvarnagyi bíróság. Önkéntes alávetés nélkül a főudvarnagyi bíróság területenkivüliséget élvező személyek ellen indított perekben soha sem járhat el. Ellenben a rendes biróság az önkéntes alávetéstől függetlenül jár el oly perekben, a melyekre a területenkívüliség a nemzetközi jog értelmében nem terjed ki. Azokat a pereket, a melyekre a nemzetközi jog értelmében a, területenkívüliség nem terjed ki, ós a melyek ennélfogva az önkéntes alávetéstől függetlenül a rendes biróság hatáskörébe tartoznak, az uj polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 9. §-a jelöli meg. A 4. §. utolsó bekezdése a 3. §-ban emiitett személyek pertársait ÍB részesiti, még pedig méltányossági tekintetnél fogva, a kivételes bíráskodás kedvezményében. A 4. §. utolsó bekezdésének rendelkezése a magyar főudvarnagyi biróság perbeli hatáskörére van korlátozva, mert nincsen ok arra, hogy a magyar főudvarnagyi bíróságnak nemcsak perbeli, hanem ezenfelül még a végrehajtás elrendelése körüli hatásköre is kiterjedjen azokra a pertársakra, a kik nem tartoznak a 3. §-ban említett személyek közé. 5. §. Az 5. §. a magyar főudvarnagyi biróság hatáskörét a rendes bíróságokéval szemben határolja el. Minthogy a nemzetközi jog értelmében területenkivüliséget élvezőkkel szemben a 4. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a magyar főudvarnagyi biróság hatásköre csak azokra a perekre szorítkozik, a melyekre a területenkivüliség kiterjed, míg ily személyeknek egyéb perei — az uj magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 9. §-a szerint is — a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak : ennélfogva a területenkívüliséget élvezők pereire nézve a határvonalat a magyar főudvarnagyi biróság és a rendes bíróságok hatásköre közt az 5. §-ban megállapítani nem szükséges és így az utóbbi £. rendelkezései nem is vonatkoznak a nemzetközi jog értelmében területenkivüliséget élvezők pereire. Vannak ugyan az 5. §-ban felsorolt perek közt is olyanok (így például mindjárt az 5. §. 1. pontja alatt említett perek), a melyek a területenkívüliséget élvezőkkel szemben is a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak, de ennek oka nem az, hogy a szóban forgó perek az 5. §-ban fel vannak sorolva, hanem az, hogy e perekre a területen-