Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

62 901. szám. A földadó alanya ugyanis vagy a tulajdonos, vagy a haszonélvező. Ha utóbbi nem fizet, az egyenlő elbánás követeli meg, hogy a kincstár elsőbbsége az ellene vezetett végrehajtás során szintén három év legyen. A 85. §-hoz. Ez a szakasz az 1883 : XLIV. törvényczikk 90. §-ának több helyen módosított szövegezésében a pénzügyi elévülést szabályozza. A fejletlenebb pénzügyi jogban kezdetben az elévülést, azaz az időnek azt a hatását, melynél fogva valamely jog a nem gyakorlás, vagy a gyakorlásában beállott hosszabb szünet folytán elenyészik, nem ismerték, s igy a köztartozások kivethetősége és behajthatósága nem évült el soha. Ez az állapot azonban ellenkezett a gyakorlati czélok megvalósítására törekvő jogrenddel, mely a jog egész birodalmában a jogi igény érvényesithetését kénytelen meghatározott időre korlátozni. Ezek a gyakorlati czélok fokozatosan tért hódítottak a pénzügyi jogban is és előbb a behajthatóság elévülése, majd később, de csak meghatározott esetekre korlátozva, a kivelhetés elévülése nyert kifejezést pénzügyi törvényeinkben. Az 1883 : XLIV. törvényczikk 90. §-ában szabályozott elévülés még mindig nem általános, noha ez is haladást jelentett a múlttal szemben, a mennyiben egyrészt az örökösödési illeték kivethetésének elévülése a bejelentés elmulasztása esetén is beállhat, másrészt pedig azokra az illetékkötelesekre nézve, a kiket a bejelentés kötelezettsége nem terhel és az illetéknek első sorban való fizetését el nem vállalták; az illeték a jogügylet létrejöttétől számított 10 év alatt akkor is elévül, ha a jogügylet bejelentését elmulasztották. A megkezdett irányban haladok tovább, midőn e törvényjavaslatban ezt a legutóbb emiitett tiz évet öt évre redukálom és azt az elvet állitom be, hogy az illetékeknek kiszabhatása 10 év alatt általában elévül. A behajthatóság elévülését a javaslatban szintén szabatosabban kívánom szövegezni. A jelenleg érvényben levő törvény ugyanis kimondja, hogy a kivetett köztartozások elévülnek, ha a kivetés évétől kezdve öt év alatt nem szorgalmaztatnak vagy nem biztosittatnak. Szorgalmazásnak veszi a törvény az Írásbeli megintést; a biztosítás pedig nem állhat másból, mint a zálogolásból vagy telekkönyvi bekebelezésből. Ezt a világosság kedvéért a javaslat kifejezetten ki is mondja. Ha az írásbeli megintés vagy a biztosítás valamelyik módja megtörténik, úgy az elévülés nem áll be. Ma azonban nem találunk választ a törvényben arra a kérdésre, hogy mennyi ideig nem áll be? Vájjon ez esetben az elévülés be sem következhetik-e — a mit az elévülés történeti fejlődésének tana látszik bizonyítani, — avagy csak a már megkezdett elévülési folyamat szakad meg — a mint azt a kifejlődött gyakorlat értelmezi? Ezt a kétséget eloszlatja a törvényjavaslat, a midőn ugy dönti el a kérdést, hogy ugy az írásbeli intés, mint a zálogolás és a telekkönyvi bekebelezés az elévülést félbeszakítja és ez időponttól kezdve az elévülés öt évi tartama újból kezdődik. A 86—90. §§-hoz. Ezeket a rendelkezéseket &z 1883 : XLIV. t.-czikk 91-94. és 96. §-aiból vettem át a 87. §-ban annak natározott kijelentésével, hogy az adó- és illetékhátralékok bekebelezésének elmulasztásából eredő károkért a fokozatos felelősség