Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

901. szám. 63 elvénél fogva városokban a városi adóhivatal főnöke, a királyi adóhivataloknál pedig nem a főtisztek, hanem a pénztárnok mint főnök és — miként a városoknál — a tartozás könyvelésénél megbízott tisztviselő szavatol. A 91. §-hoz. Az egyetemlegesség (in sölidum) jogi elvét az 1883 : XLIV. törvényczikk 95. §-a is ismeri, de azt csak a közös birtokosokra, az üzlettársakra és házastársakra szorítja. Különösen a jövedelemadónak adórendszerünkbe való beállítása követeli meg az egyetemleges fizetési kötelezettség eseteinek némi kiterjesztését és az eddigieknek is szabatosabb meghatározását. Azok az esetek, a melyekben az adófizetés kötelezettsége többeket olyképen terhel, hogy e kötelezettség jogi hatása rájuk nézve nem egyenkint áll be, hanem valamennyiüket egynek és egyet valamennyiüknek adótartozásáért éri, a következők volnának: 1. a közös háztartás alapján együttesen adózók egyetemlegesen szavatolnak: a jövedelemadóért és egyes esetekben a közös birtokivben foglalt ingatlanaik földadójáért; 2. a közös háztartásban élő házastársak a terhükre kivetett tőkekamat- és járadékadóért és az általános kereseti adóért; 3. az örökösök a hagyatékot terhelő adókért, de természetesen csak örökrészük erejéig; 4. a vagyonközösségben részesek a kivetet tőkekamat- és járadékadóért; 5. az üzlettársak a társas vállalatokra kivetett általános kereseti adóért; és végül 6. a közös birtokosok a közös ingatlan után kivetett föld- és házadóért, de csak akkor, ha ezeknek az adóknak a tulajdonban való részarány szerint leendő egyénenkénti felosztása megengedve nincs. Mindezekben az esetekben, az egyetemleges fizetési kötelezettség jogi elvéből kifolyólag, a közös háztartás együtt adózó tagjainak, az örököstársaknak, a vagyonközösség részeseinek, az üzlettársaknak és a közös birtokosoknak mindegyike a kivetett adó egész összegével tartozik, de ezzel együttesen csak egyszer tartoznak, úgy hogy az egyszer való lerovással a fizetés kötelezettsége alól valamennyien szabadulnak. A 92. §-hoz. Adótörvényeinknek egyik alapelve, hogy a reáladók az ingatlant terhelik és annak tényleges birtokosa által fizetendők. A reáladók terhének ezen tárgyi jellegéből folyik a törvénynek azon további rendelkezése is, mely szerint a földes házadó három évi kivetése telekkönyvi bekelezés nélkül is minden más követelést megelőz. Ezen törvényes rendelkezésekből önként következik, hogy ingatlanok forgalma esetén nemcsak a folyó adó, hanem az ingatlan után felszaporodott adóhátralék is annak terhe marad, s hogy az adótartozás mintegy automatice tapad a mindenkori tényleges birtokos személyéhez. Ennélfogva nemcsak a vétel után járó adót, hanem a vétel előtt már esedékessé vált, de be nem fizetett tartozást is annak nevére kell átvezetni, aki az ingatlannak tényleges birtokosa. Az adónak helyes és bonyodalmaktól mentes kezelése másképen el sem képzelhető. Hasonló rendelkezéseket az 1883. évi XLIV. t.-cz. 95. és 96. §-aiban már