Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

901. szám. 45 az elévülési határidőn belül. De csak nagy nehézségekkel lesz az olyan földbirtokosnak jövedelemadója helyesen megállapítható, illetőleg vallomása hivatalosan ellenőrizhető, a kinek kataszteri birtokive rendetlen, a kinél a birtoknak terjedelmét, a holdaknak számát és azoknak mívelési ágazatát hivatalosan egész biztosan nem ismerjük. Habár a kataszteri birtokivek rendezetlensége jobbára azokra a kisebb birtokosokra esik, a kik jövedelmi adót nem fognak fizetni, mégis ha a jövedelemadónál el akarjuk kerülni azt a veszélyt, hogy bizonytalan alapot vigyünk be az adóztatásba és a kivető bizottság működését, valamint a felebbviteli tárgyalásokat is megaehezitsük, első sorban arra kell törekednünk, hogy a kataszteri birtokivekben foglalt felvétel a tényleges állapottal, a való élettel mindenkor egyezzék. Ezeken a bajokon a földadó revisiója, a mely hivatva lesz a birtokváltozásokat is kiigazítani, segíteni fog ugyan, e mellett azonban külön és ujabb intézkedéseket is kell tennünk avégből, hogy a kataszteri birtokivek vezetése minden tekintetben kifogástalan, jó és megbízható legyen. Ugyanezeknek a szempontoknak kell érvényesülniük a házbirtokok tulajdonosainak nyilvántartásánál s a házadójavaslat szerint felfektetendő házadókataszter vezetésénél. Mindkettőre a községi közegek a legalkalmasabbak, mert a helyi viszonyokkal egyedül ezek a közegek ismerősek, a felekkel legkönnyebben ők tárgyalhatnak, és deríthetik fel a változás bejelentésének elmulasztását, miután legtöbb esetben a személyben előforduló változás alapját képező jogügyleteket is ők közvetítik. Kétségtelen tehát, hogy az adónyilvántartás államosítása nagyon elhibázott kísérlet lenne, mert ezáltal az adózókkal való közvetlen érintkezés csak nehezebbé tétetnék, a mi pedig a földadónyilvántartás helyes vezetésének ma épen egyik feltétele. Ha pedig az adóügyi teendőknek fősúlyát: a föld- és házadó kivetését továbbra is az autonóm közegek vállain kell hagynunk, az adónemek egyesitett kezelésének természetes következménye, hogy az adóügy államosításának kérdését a kir. adóhivatalok utján meg nem oldhatjuk. Még kevésbbé válnék be és költségesebb lenne az államosításnak emiitett második válfaja: a külön állami közegeknek a községi, illetőleg a körjegyzőségek területén leendő alkalmazása. Mert 1905-ben az anyaország területén 1962 nagyközség és 2563 köriegyzőség. összesen 4525 körzet volt; legalább is ennyi uj állást kellene tehát szervezni, a mi néhány helyen merőben munkaerő-pazarlás lenne, mig atárhány más helyen egy-egy állami alkalmazott a teendőket nem is volna képes egyedül ellátni. Ép ez okból nem pártolhatnám az államosításnak akképen való kettéválasztását sem, melyet szintén a községi közegek vetettek fel, hogy csak a kivetés és a könyvelés maradjon meg a községnél, ellenben a behajtást áliami közegek teljesítsék. A személyzetnek igen nagymérvű szaporítását jelentené még ez a mogoldás is, mert hazánk mezőgazdasági jellegéből kifolyólag az adótieszedés súlypontja az aratás utáni időre, illetőleg az őszi hónapokra esvén, az adóbehajtás terén megkívánt fokozottabb tevékenység a kézségekben egyszerre ekkor áll elő. E mellett az adókezelésnek ilyen megosztása egyszerűsítés helyett még a községnél is mig egyrészt zavarokra vezetne, addig másrészt szaporítaná a teendőket és a kis adózókkal szemben sem lehetne azt a kíméletet gyakorolni, melyet helyi ismereteinél fogva, az érdekek sérelme nélkül, legkönnyebben a községelőljáróság érvényesíthet. Az elmondottakból következik, hogy az adóügyi közigazgatás államosítására nem gondolhatunk. Egyenesen kizárja azt az administratió egyszerűsítése, az administratió különböző ágainak összefüggésbe hozatala és az adóügyi közigazgatásban mulhatlanul érvényre juttatandó közvetlenség. E közvetlenség hiánya s az adóügyi administratió államosítása terén tett