Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
46 901. szám. kísérletek mindenütt az egyszerűsítés helyett ujabb szövevényességre, az összhang helyett széttagoltságra s az adóügyi személyzet módnélküli szaporítására vezettek. Különösebb példái ennek Ausztria és Poroszország, a hol a személyes jövedelmi adó behozatala alkalmával az adóügyi administratió körében a személyzetet óriásilag szaporítani kellett. A jövedelmi adó behozatala — főleg érvényre emelkedésének első korszakában — fokozottabb teendőket fog hárítani nálunk is az állami közegekre, különösen a pénzügyigazgatóságok személyzetére. Jelentékenyebb személyszaporitásoknak csak ugy vehetjük elejét, ha az administratió közvetlenségének elvét juttatjuk érvényre s a községi közegeket vonjuk be azokba az előmunkálatokba, melyek az adóalanyok személyes helyzetének és viszonyainak alapos ismeretét feltételezik, s az adózás helyességének kulcsát képezik. E közegek közreműködését követeli egyébként az adózók érdekeinek megóvása s az autonóm közegek befolyásának érvényre jutása is. Ezt követeli annak a harmóniának megóvása, a melyet az administratió különböző ágai között létesítenünk s különösen a közszolgáltatások körében organikus egységgé kell alakitanunk. A közszolgáltatások egyesítéséről előterjesztett javaslatommal kívánok ennek fokozottabb érvényt szerezni s emellett az együttes kezelésben, sőt épen ez által az adózók érdekeit minden irányban megóvni, a kezelést egyszerűbbé tenni, a teendőket apasztani. Ezeknek a szempontoknak valóra váltása lehetetlenné teszi azt, hogy az állami és a helyhatósági szolgáltatások külön kezeltessenek, lehetetlenné azt, hogy azok a községi kezelés köréből elvonassanak. Nem is a dolog lényegét érintő s a közigazgatás tökéletesebbé tételét szolgáló törekvések hozták felszínre az adóügyi közigazgatás államosításának kérdését, hanem a községeknek ezen kezelés folytán előálló túlterhelése vetette azt fel. El kell ismernem, hogy a községeknek az a megterheltetése, a melyet az állami közigazgatás közvetítése s különösen az adók kezelése ró reájuk, igen súlyos. Ebből azonban nem az következik, hogy azokat a teendőket vegyük le vállaikról, a melyeket legczélszerübben csak ők végezhetnek s a melyeket okszerűen nem lenne indokolt tevékenységük köréből elvonni, hanem az következik, hogy terheiken könnyilsünk. A kormány két irányban törekszik e könnyítésre. Az egyik az az egyszerűsítés., a melyet a közszolgáltatások egyesitett kezelése vonand maga után s a másik az a közvetlen segítség, a melylyel egyes kiadások egészben vagy részben való elvállalása által könnyít a községek terhein, sőt egyes bevételek átengedése által, kivételes esetekben pedig a községi kiadásokhoz való direct hozzájárulás által kívánja a községek bevételeit szaporítani. Ezek azok az indokok, a melyek arra vezettek, hogy adóügyi közigazgatásunk érdekében lényegileg korábbi adókezelési törvényeinknek s jelesül az 1883:XL1V. t.-czikknek álláspontjára helyezkedve, a községek által kívánom alsó fokon az adóügyi administratiót vitetni. Az egyenes adók reformjának alapelveiről szóló indokolásban már kifejtettem azokat az okokat, melyek az anyagi résznél a novelláris törvényalkotás mellőzésére indítottak. Ezek a szempontok vezettek az 1883 : XLIV. t.-cz. átdolgozásánál is, minélfogva az emiitett törvénycikknek hatályon kívül helyezése mellett az adókezelésnek anyagát a maga egészében vettem fel ebbe a törvényjavaslatba. Szükség volt erre a világosság okából még azért is,
