Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-860. Az igazságügyi bizottság jelentése az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló 792 számú törvényjavaslathoz
82 860. szám. A törvényjavaslat két irányban enged szabad kezet az ügyvédnek, hogy saját maga és családja ellátásának mérvére és mikéntjére egyéni akaratát érvényesitse és arra mintegy szerződósszerűleg befolyást gyakoroljon. A 20. §. ugyanis megengedi, hogy az ügyvéd saját személyére nézve rokkantsági ellátásáról lemondhasson és csakis az özvegy és gyermekei részére biztositsa az ellátást, a mely esetben az utóbbiakat a mathematikai táblázat IV. rovatában kitüntetett magasabb ellátási összeg illeti meg. Az igazságügyi bizottság kebelében beható tanácskozás ós alapos tárgyalás tárgyát képezte az, hogy az a törvényjavaslat által az ügyvédnek engedett ezen szabad választási jog meghagyassók-e vagy nem. Felmerült ugyanis az az aggodalom, hogy abban az esetben, ha az ügyvéd rokkantsági ellátásáról lemond és tényleg munkaképtelen lesz, olyan helyzet állhat elő, hogy csak nyűg lett a családján, a melyre keresni nem képes s másrészt életben léte által megakadályozza azt, hogy felesége és gyermekei a halála esetére biztositott megfelelő ellátáshoz ós existentiához juthassanak. Ennek figyelembe vétele mellett is azonban az igazságügyi bizottság a javaslat eredeti szövege az ügyvéd választási szabadsága mellett döntött. Nem kívánta az egyéni szabadelhatározott ebben az irányban korlátozni, mert fel kell tételezni, hogy mindenki legjobban tudja, hogy ebben a tekintetben miképen rendezkedjék be. Különös súlyt fektetett az igazságügyi bizottság arra is, hogy a javaslat ez az intézkedése többszörösen keresztül tárgyaltatott az ügyvédi gyűlések és az ügyvédekből álló különböző bizottságok által, az ellen semmi nehézség fel nem merült és igy ez az intézkedés olyan, a mely az ügyvédség közóhajának is megfelel, a melynek érvényesülését meggátolni nem volna indokolt. A második lehetőség, a mely az intézeti tag egyéni akaratának érvényesülést enged, az, hogy az intézet 21. §-a megengedi, miszerint az ügyvéd a mathematikai táblázatban kitüntetett ellátási összegnek az alapszabályokban meghatározott többszörösét is biztosithatja magának, az özvegynek ós gyermekeinek, ha erre a czélra azonfelül, hogy az évi intézeti járulókokat viseli, tagsága kezdetén a mathematikai táblázatban meghatározott tőkét egyszer ós mindenkorra szóló díjként befizeti. Ennek megvilágításául szolgáljon a következő példa: Egy közepes korú, tehát 85 éves ügyvédnél 60 K évi járulék befizetése mellett 886 K egyszer és mindenkorra szóló tőkét kell befizetni, hogy az évi ellátási összegeket megkétszerezze, vagyis ezen 886 K tőke egyszersmindenkori tőke befizetése mellett az ügyvéd rokkantsági ellátása 444 K-t, az özvegyek ós árvák ellátási járuléka 888 K-t teszen ki; ha pedig az ügyvéd rokkantsági ellátásáról lemond, úgy az özvegyet GS ctrv cl iveit már 1.320 K évi ellátási összeg illeti meg. Ha továbbá a 886 K egyszersmindenkori tőkének 3-szorosát, vagyis 2.658 K-t fizet be az ügyvéd, úgy az alap-ellátási összegek megnégyszereződnek, vagyis a következőképen fognak alakulni: az ügyvéd rokkantsági ellátása 888 K; özvegy ós árvák évi ellátása 1.776 K. Ha az ügyvéd rokkantsági ellátásáról lemond, az özvegy ós árvák évi ellátási igénye 2.647 K. Ebből láthatni, hogy a csekélynek látszó ellátási összeg aránylag, mérsékelt tőke befizetése ellenében jelentékenyen fokozható, ugy hogy az ügyvédnek módjában áll hátramaradottainak tisztességes existencziát biztosítani. És az ellátási évi összegeknek ily tőke befizetése által való fokozása igen alkalmasan simul az ügyvéd kereseti viszonyainak természetéhez, miután az ügyvédnek időszakonként visszatérő fix fizetése legritkább esetben lóvén, magasabb évi járulók fizetése rá nézve a legterhesebb, míg hogyha nagyobb bevétele van,
