Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-860. Az igazságügyi bizottság jelentése az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló 792 számú törvényjavaslathoz
860. szám. 81 lenségóre, ellátásban részesülne, az intézeti járulékok jelentékeny felemelésével járna. Miután azonban, kivált kezdetben, a tagokat magas intézeti járulékokkal a törvényjavaslatban kifejezésre jutó kényszer mellett terhelni nem lehetett, az aggkori ellátás biztosításától egyelőre el kellett tekinteni. Az igazságügyi bizottság a javaslat ezen álláspontját magáévá tette és ebben a véleményben volt, hogy első sorban ott kell a bajt g}?ógyitani, a hol a legégetőbb. Ez pedig az özvegj T ek ós árváknak az el'átása. Legkevesebb ügyvéd van abban a helyzetben, hogy családjáról akképen gondoskodhassak megfelelő tőkevagyon gyűjtése által, hogy véletlenül bekövetkező halála esetén annak exisz^ tencziája biztosítva legyen. Az ügyvédi hivatásnál kereseti viszonyainál fogva leggyakoribb eset az, hogy fiatalabb korban való halála esetén azért nem gyűjthet tőkét, mert munkaerejét még ki nem fejthette vagy ha későbbi korában hal el, munkaerejének hanyatlásával az addig gyűjtött tők ét kénytelen fogyasztani vagy végül csak annyit tudott egyáltalán megkeresni, a mennyivel magát és családját társadalmi állásának megfelelően fenn tudja tartani; szóval az ügyvéd kerül leginkább abba a helyzetbe, hogy családja a bizonytalanságnak, de sőt a nyomornak van kitéve. Naponkint szomorú példáját látjuk ennek ós ép ezért a javaslat első sorban az özvegyet és árvát kívánja ellátásban részesíteni és pedig aképen, hogy összegszerüleg is erre fekteti a súlyt. A rokkantsági ellátás már kevesebb jelentőséggel bír az ügyvédi hivatásban, mert az ügyvéd testi fogyatkozás mellett és előrehaladottabb öreg korban is képes olynemű ügyvédi teendőket ellátni, a melylyel magát és családját — habár szűkösen is — fenntartja. A rokkantsági ellátásnak nagj'obb jelentősége csak az előforduló időleges vagy tartós elmebetegségnél van, a mely. azonban kevesebb számban fordulván elő, az ellátás megállapításánál a súlypontot reá helyezni nem lehet. Az aggkori ellátást illetőleg, ez a későbbi fejlemények tárgya lehet, a midőn az intézet méhyebb gyökeret ver és az ügyvédek összessége maga fogja kívánni, hogy az ellátás az • aggkorra is kiterjesztessék és ebből a czélból az aggkori ellátással járó magasabb tagsági járulékot is hajlandó lesz viselni. Az intézet akként van alapozva, hogy az ilyen irányú fejlődésnek tere van; természetes, hogy ez esetben egy novelláris törvényes intézkedésre leend szükség. Az ellátásra való jog rokkantság esetén 10 esztendei, halál esetén az özvegyre és árvákra nézve 5 esztendei várakozási idő után nyilik meg Várakozási időre szükség van azért, mert az ügyvédek kötelezőleg — tekintet nélkül egészségi állapotukra, lévén tagjai az intézetnek — a várakozási (karencz) idő az orvosi vizsgálat hiányát pótolja ós az igy vállalt fokozott koczkázatot ellensúlyozza. A törvényjavaslat indokolásához egy mathematikai táblázat van csatolva, a mely törvénybe nem iktattatik, hanem az alapszabályok által fog megállapittatni. Ez a mathematikai táblázat egj^előre tájékoztató, a mel} ben a fentebb kifejtett elvek jutnak kifejezésre. A mathematikai táblázat alapul azt veszi, hogy az intézeti járulék minden egyes intézeti tagra nézve ugyanaz, azonban az ellátás összege a fiatalabb koruaknál nagyobb és a kor előrehaladtával folyton csökken. Az 50 éven felüli tagnál az ellátás összege ugyanaz marad. Ennek oka az, hogy a fiatalabb tag előreláthatólag több intézeti járulékot fogván befizetni, ennek megfelelően az ellátás összege is magasabb. Miután továbbá a javaslat 3. §-a értelmében az óvá intézeti járulék 60 K és 120 K között van, ezen keretben van kidolgozva a mathematikai táblázat is 60—80—100 és 120 koronás alapon. Képvh. iromány. 1906—1911. XXV. kötet. 11
