Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-860. Az igazságügyi bizottság jelentése az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló 792 számú törvényjavaslathoz
78 860. szám. Különös megnyugvással teheti ezt a magyar törvényhozás még további két okból is. Először azért, mert maga az ügyvédi kar az, a mely csaknem egyhangúlag évtizedek óta kéri ós követeli, hogy gyám- és nyugdíjügye kötelező tagság, kényszer utján oldassék meg. Az ország 26 ügyvédi kamarája közül 22 nyilatkozott e törvényjavaslat elvei mellett és kérte azoknak törvény utján való megvalósítását. Tehát a kamaráknak több mint 7 / 8 többsége (ha pedig az ügyvédek számát vesszük, azoknak 15 /io-a); a többi négy ügyvédi kamara is kijelentette időközben, hogy a nagy többség által helyesnek látott ezen megoldást nem ellenzi, mig az 1907. október havában Budapesten tartott orsz. ügyvédgyülés csaknem egyhangúlag a törvényjavaslat mellett nyilatkozott. Ezt a törvényjavaslatot tehát nem rákónyszeritettók az ügyvédi karra, hanem a törvényhozás a kar egyetemes óhajának tesz eleget, midőn az igazságügy minister úr által benyújtott ezen törvényjavaslatot tárgyalja és törvényerőre emeli. A második figyelemre méltó szempont az, hogy az ügyvédi kar ezen törvényjavaslat értelmében az ügyvédi gyám- és nyugdíj körüli kérdést tisztán önkormányzati hatáskörében, saját anyagi erejére utalva valósítja meg. A törvényjavaslat állami támogatást nem ad és igy az intézet felállítása az állam megterheltetésével nem jár, holott egyéb hasonczélu és tárgyú intézeteknél, mint a munkás baleset ós betegsegélyző pénztár felállításánál az állam nagy anyagi áldozatok viselését vállalja magára. Sőt az állam, a törvényhatóságok ós a községek terhein könyiteni van hivatva e törvényjavaslat; mert alkalmat ad az ügyvédi kar tagjainak, hogy e módon gondoskodjanak munkaképtelenségük esetére önmagukról és haláluk esetére özvegyeikről ós árváikról, s igy az államról magáról mint a községekről ós a társadalomról jelentékeny terhet vesz le, midőn az elszegényedett ügy védek és hozzátartozóik ellátását ezen alkotandó uj intézet körébeutalja. Nagy állami, társadalmi ós gazdasági jelentőséggel bir ez az intézet azért is, mert egy körülbelül 5.700 tagból álló értelmiségi osztály tagjait takarékosságra szorítja, ujabb tőkeképződések alapjait rakja le, mely rövid idő alatt milliókat fog képviselni. Az ügyvédi gyám- és nyugdíj-intézetben egy ujabb nemzeti tőkevagyon képződik ki, mely alkalmul fog szolgálni államadóssági levelek és záloglevelek elhelyezésére; az intézetből húzandó ellátás folytán pedig az ügyvédi osztály és családtagjainak százai fognak megóvatni az anyagi és az ezzel együtt járó szellemi elzülléstől, mód fog nyújtatni arra, hogy a kereső családfő kidőltével az árvák megfelelő nevelésben részesüljenek ós igy a magyar társadalom szellemi és erkölcsi fejlődését elősegítsék. Az ügyvédi gyám- és nyugdíj-intézet létesítése tehát az ügyvédi kar szűkebb körén kivül is számos irányban fogja éreztetni áldásos hatását. Az egyes ügyvédi kamarák, érezve azt, hogy az ügyvédi rendtartás által részükre kiszabott ós tisztán a törvénykezést érintő hatáskörön kivül más nemes, humanistikus irányú kötelességeik is vannak, már megalkotásuk óta szükségesnek látták, hogy a saját kebelükben segélyalapokat létesítsenek, a melylyel czéljuk volt, hogy elszegényedett ügyvédeket, azok özvegyeit és árváit azokból több-kevesebb adomány útján segítsék. S bár ezen legtöbbnyire önkéntes adományokból ós hagyományokból gyűlt segélyalapok, nagyobb anyagi erővel nem rendelkeztek, mindazonáltal már eddig is jótékony áldásos működést fejtettek ki. Ezek a segélyalapok az ügyvédi gyám- és nyugdíj-
