Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-893. Törvényjavaslat az állatenyésztés fejlesztéséről
268 893. szám. kezünk. Ezen óriási terület viszonyítva az ország jelenlegi állatállományához, elégségesnek látszik. Ha azonban az éghajlat és csapadókviszonyok kedvezőtlen befolyásán kivül a legelők kizsarolt állapotát ós hanyag kezelését figyelembe vesszük, érthető, miszerint állattenyésztésünk fejlesztése tekintetében nélkülözzük a legelők azon áldásos befolyását, melyet azok más országokban az állattenyésztésre gyakorolnak. A sik ós dombvidék legelőit és azok siralmas állapotát mindenki ismeri. A havast azonban kevesen. Pedig a »Kárpátok« hegylánczolata a fa vegetácionálís vonalán felül kimagasló hegytömbököu, csúcsokon, gerinczeken, lankás vagy nem ritkán meredek oldalakon bővelkedik úgynevezett »havasi« legelőkben. És ha ehhez még számba vesszük pásztorkodó hegylakóink évszázados azon szokásának gyümölcsét, melylyel a havasi legelők határát az övező erdők rovására tágitani, mélyebb fekvésű gerinczeken gyepnyujtványokat, sőt még az erdők közepette is ilynemű tisztásokat létesíteni iparkodtak, kétségtelen, miszerint másfél millió kat. holdat meghaladó »havasi« és »havas jellegű« legelő kinálkozik arra, hogy az állattenyésztésre utalt mezőgazdaságnak megmérhetetlen értékű előnyt biztositson. Ne ringassuk azonban magunkat azon hitben, hogy a magyarországi havasok ismeretlen ós nehezen megközelíthető régióikban nagyrészt használatlanul hevernek és ne keressük a megmérhetetlen értékű előnyt abban, hogy ezek felfedeztetvén, majd csak ezentúl vontatnak be a gazdasági czélok szolgálatába. Ilyen havasra Kárpátainkban alig akadnánk. A hegyvidéki pásztornép nemcsak hogy legázolt mindent, a mi legelhetőnek mutatkozott, hanem évszázadok óta zsarolja a hegyek fühozamát a nélkül, hogy a legcsekélyebbel is hozzájárult volna ezen gyeprengetegek fentartásához vagy épen javitáshoz a nélkül, hogy a kihasználás sikerének bármely módon és akár a legcsekélyebb mértékben való biztosítását saját érdekéből bárcsak meg is kísérelte volna. Ezért havasi legelőink kihasználásában az emberi értelem és ( kéz áldásos alakításának nyomára sem akadni. Ezért szegény a hegyi lakó. És ezért nem játszhatott eddig komolyan figyelemreméltó szerepet állattenyésztésünk fejlesztésében a havasi legelő, vagyis az állattenyésztésnek ismert ama éltető ereje, melynek a szarvasmarhatenyésztés terén elért sikereiket a svájcziak jórészt köszönhetik és mely a legegyszerűbb, de mégis a kultúra keretébe beillesztett kihasználásával ugy ezen svájcziaknak, mint a bajor és osztrák alpesi gazdáknak a tisztességes megélhetést az általa előnyösen szolgált állattenyésztés ós tejgazdaság révén mindenkor biztosította. Hegyvidéki népünk különben sem állattenyésztő, hanem pásztor, kinek sejtelme sincs az általa lakott vidéknek az állattenyésztés és tejgazdaság révén való oly kamatoztatásáról, mely nemcsak mostoha sorsát irigylésreméltóvá varázsolhatná, hanem egyúttal az egész ország állattenyésztésének felvirágoztatására is kedvezően kihatna. Ennélfogva a havasok kihasználásában a sikert biztosító kultúra megteremtését a sik ós dombvidék állattenyésztőinek beavatkozása kell, hogy siettesse annál is inkább, mert hazánk mezőgazdasági életében az állattenyésztésnek jutott a vezérlő szerep. Ennek betöltése körül több mint másfél millió kat. hold havasi legelőnek igénybe vételét nem szabad halogatni. Az ország kitűnő tenyészeteiben óriási értéket képviselő tenyészanyag van. Ennek fentartása, egészségbeli edzése, ellentálló képességének fokozása, sokkal komolyabb ós mélyebbre ható kérdés, mintsem hogy a havasi legelők
