Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-853. Az igazságügyi bizottság jelentése a csekkről szóló 564. számú törvényjavaslat tárgyában

853. szám. 449 nemcsak a kibocsátó, hanem ennek érdekében harmadik személy is létesíthet oly megállapodást az utalványozottal, hogy ez köteles legyen a kibocsátó által reá intézett csekkeket beváltani A 14. §-hoz (m. j. 13. §.). A §. második bekezdésében előforduló e szavak helyébe: »közzótótele után« a bizottság, nagyobb pontosság kedvéért, a következőket tette: »közzótételét követő nap elteltével«, A bizottság a §-hoz uj harmadik bekezdést csatolt, a mely igenlő megoldással elejét veszi annak a kétségnek, vájjon a csekk beváltását, mint a mely közvetlenül voltaképen az utalványozottnak a ténykedése, lehet-e a közadós jogcselekményeinek megtámadására vonatkozó jogszabályok értelmében a kibocsátó közadósi jogcselekménye gyanánt minősíteni. A 15. §-hoz (m. j. 14. §). A §. 2. pontjában »utalványoshoz« szó után beszuratott: »vagy forgatmányoshoz «, különös tekintettel arra az esetre, hogy a kibocsátó saját rendeletére kiállitott csekket küld megnevezett forgatmányosra szóló forgatmánynyal az utalványozottnak a 2. pontban meghatározott rendelkezés kíséretében. Ezenfelül az igazságügyi bizottság a §-t az uj utolsó bekezdéssel egészítette ki, a mely arra van hivatva, hogy a csekkbirtokost a csekk elveszése esetére az elveszésből netalán illetéktelen hasznot húzni akaró kibocsátóval szemben messzebbmenőleg oltalmazza, mint tennék ezt a 20—21. §-ok (m. j. 19 — 20. §-ai) önmagukban, vagyis az ajánlott uj második bekezdés nélkül. A 21. §. szerint ugyanis az elveszett csekk tulajdonosa a megsemmisítési eljárás folyamatba tétele után a kibocsátó ellen visszkeresettel (mind anyagi, mind alaki tekintetben valóságos csekkjogi visszkeresettel) élhet ugyan, de csak akkor, ha a csekknek kellő időben fizetés végett történt bemutatását ós a fizetés nem teljesítését a 17. §-nak megfelelően igazolja. A mi annyit jelent, hogy ennek a csekkjogi visszkeresetnek nincsen helye, ha a csekk esetleg valamely véletlen következtében már a bemutatási határidő alatta csekk bemutatása előtt veszett volna el. Az elveszett csekk tulajdonosát ugyan ily esetben sem hagyná a javaslat minden orvoslat nélkül, mert hisz nyitva állanának részére egyfelől a kereset ex causa debendi (18. §. első bekezdése), másfelől a gazdagodási kereset (18. § második bekezdése), csakhogy nyilvánvaló, hogy ezek az orvoslatok nem nyújtanának neki teljes, mindenkép kimerítő oltalmat az elveszésből illetéktelen hasznot húzni akaró kibocsátóval szemben. Mert hiszen a csekkadásnak nem mindig van eo ipso egyúttal köztörvényi jogalapja is; de lehet, hogy ezt a köztörvényi jogalapot a netalán közbejött ujitás (novatio) félemésztette, a mely esetekben tehát a köztörvényi jogalapra támasztott kereset természetesen mitsem segítene. A gazdagodási kereset pedig, ha a csekk fedezete még az utalványozottnál van, a csekkbirtokost voltakép csak hosszadalmas kerülő utón juttatná pénzéhez, t. i. a kibocsátó ellen indított köztörvényi per és a kibocsátó fedezeti igényének ennek során eszközölt végrehajtás alá vétele utján. A bizottság tehát — az orvoslatok terén a méltányosságnak megfelelően továbbmenve — az uj második bekezdésben annak kimondását ajánlja, hogy a visszavonás, a mely különben a § előbbi bekezdéKépvh, iromány. 1906—1911. XXIV, Kötet. 67