Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-853. Az igazságügyi bizottság jelentése a csekkről szóló 564. számú törvényjavaslat tárgyában

853. szám. 445 bélyegjogi hátrányokkal járjon (24. §,) és ha belföldön fizetendő csekkről van szó, megtorló intézkedéseket is vonjon maga után (25. §.) Ez az álláspont szükségessé tette, hogy az 1. §. 2. pontjából a szenvedő csekképességre vonatkozó rendelkezések kihagyassanak és egy külön §-ba: az uj 2. §-ba foglaltassanak, az l.§ utolsó bekezdésében pedig utalás történjék arra, hogy csak az 1—5. pontokban meghatározott kellékek tekinthetők érvényességi kellékeknek. A bizottság szükségesnek találta az 1. §. 3. pontjában az érvényességi kellékek közé emelni a csekk szövegében annak kijelentését is, hogy az utalványozott a kibocsátó (utalványozó) számlaköveteléséből fizessen. A kibocsátót már magában a csekk szövegében arra figyelmeztetni, hogy fedezetlen csekket kibocsátania nem szabad, annál szükségesebb, mert a fedezetlen csekk kibocsátása a bizottsági szöveg 26. §-a szerint teljes kártérítésen felül érzékeny büntetést, is von maga után. Az 1. §. 1 — 5. pontjaiban meghatározott kellékeknek megfelelő, vagyis olyan csekk, a mely a kibocsátó számlakövetelésére utal, érvényes lesz daczára annak, hogy a kibocsátónak az utalványozottnál számlakövetelése nincs, vagy ha az nem elegendő, mert az 1. §. 3. pontja csak utalást kivan a csekk szövegében a számlakövetelésre, de a számlakövetelés hiánya vagy elégtelensége miatt nem teszi a csekket érvénytelenné, hanem a számlakövetelés hiányához vagy elégtelenségéhez a csekk érvényességének érintése nélkül a bizottsági szöveg a 26. §-ban jelzett következményeket fűzi. Az 1. §. 5. pontjában törölte a bizottság a zárjel közt levő »(utalványozónak)« szót, mert az a 3. pontnak uj szövegében már előfordul. Az 1. §. második bekezdéséről a 2. ponttal kapcsolatban már volt szó. E szerint az oly okiratból, mely az 1. §. első bekezdésének 1 — 5. pontjaiban meghatározott kellékek bármelyikének meg nem felel, valamint az ilyen okiratra vezetett forgatmányokból, kötelezettség a jelen törvény értelmében nem származik. Ebből azonban természetesen nem következik, hogy a felsorolt kellékek hiján levő csekk teljes egészében hatálytalan. Mert az ily okirat is, szabálytalanságának módja szerint, mint magánjogi vagy kereskedelmi ügylet hatályos lehet, a mennyiben t. i. ennek kellékei fenforognak. A vonatkozó feltételek mellett tehát a hiányos csekk közönséges vagy kereskedelmi utalvány gyanánt még mindig érvényesülhet. Szükségesnek tartotta a bizottság, hogy ennek az 1. §. második bekezdéséhez csatolt második mondatban határozott kifejezést is adjon. Lényegileg azonos rendelkezést tartalmaz az osztrák csekk-törvény is. A 2. §-hoz (uj). Minthogy a szenvedő csekkópessóg a bizottsági szöveg szerint az 1. §-nál előadottaknál fogva nem érvényességi kellók, az arra vonatkozó rendelkezéseket ki kellett emelni az 1. §-ból, mely az érvényességi kellékeket állapitja meg. A bizottsági szöveg tehát külön §-ban rendelkezik a szenvedő csekkképességről, még pedig oly értelemben, hogy utalványozott gyanánt, ha a csekk belföldön fizetendő, csak oly czéget szabad megnevezni, a mely külön törvénynyel elismert alapszabályai vagy a czégjegyzék tartalma szerint bankügyletekkel foglalkozik; ha pedig a csekk külföldön fizetendő, oly utalványozóidat is szabad megnevezni, a kire a fizetés helyén érvényben levő jog szerint csekk intézhető. Az uj 2. §-nak az a rendelkezése, hogy utalványozott gyanánt oly czéget is szabad megnevezni, a mely külön törvénynyel elismert alapszabályai szerint