Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.
Irományszámok - 1906-846. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. t.-cz. módositása és kiegészitése tárgyában" beadott 567. számú törvényjavaslatra vonatkozólag
846. szám. 421 mázott becsüsök ilykép is elesnek ugyan a székhelyen kivül foganatositandó végrehajtásnál való közbenjárás költségeitől, de legalább ideiglenesen, a mig ilyen állandó becsüsök vannak, megmaradnak részükre azok a költségek, a melyek a bíróság székhelyén foganatositandó végrehajtás esetében a becslésnél felmerülnek. Ezek a költségek különben is csekélyek ós a becslés költségei a végrehajtást szenvedőre nézve csak a szókhelyen kivül foganatositandó végrehajtás esetében válnának súlyosabban érezhetőkké. Ennek következtében a bizottság a ministeri javaslat 15. §-ának második bekezdését következőkép módosította : »Ha a végrehajtó ós a végrehajtást szenvedő a becsértékben megegyeznek, ez az irányadó. Egyébként a becslést rend-zerint a kiküldött teljesiti. Ha a végrehajtás a bíróság székhelyén foganatositandó, és a bíróságnál állandó becsüs van alkalmazva, a kiküldött azt magával viszi és ez teljesiti a becslést. A bíróság székhelyén kivül foganatosítandó végrehajtás esetében becsüst a kiküldött csak abban az esetben visz magával a helyszínére, és ez csak akkor teljesiti a becslést, ha a lefoglalandó ingóságok előreláthatóan olyanok, hogy becslésük különös szakértelmet igényel.« E módosítás következtében a ministeri javaslat 15. §-ának harmadik bekezdésébe be kellett venni ezeket a szavakat :»J.£ előbbi bekezdés esetén kivül*, továbbá el kellett hagyni a ministeri javaslat 15. §-ának utolsóelőtti bekezdését. A 16. §-hoz (uj). A ministeri javaslat 15. §-a után a bizottság a következő §-t vette fel: »Az 1881: LX. t.-cz. 83. és 84. §-ai azzal egészíttetnek ki, hogy abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendélt számvevőség teljesíti, a foglalásról a pénztárt, az a felett álló hatóságot és az utóbbi mellé rendelt számvevőséget kell értesíteni és a foglalás joghatálya a pénztárra nézve attól az időponttól számíttatik, a mélyben a számvevőség értesíttetett.« Ennek a kiegészítésül felvett uj §-nak indokai a következők: Az 1881 : LX. t.-cz. 83. ós 84. §-ai értelmében a közpónztárból felvehető követelésekre vagy birói letétbe helyezett összegekre vezetett végrehajtásnál a foglalásról az illető pénztárt ós a pénztár felett álló utalványozó hatóságot kell értesíteni és a foglalás joghatálya a pénztárra attól az időponttól számíttatik, a melyben a pénztár az értesítést megkapta. Ez a rendelkezés a gyakorlatban egyes esetekben hibásnak mutatkozott. Az állami számvitelről szóló 1897 : XX. t.-cz. 63. §-a értelmében ugyanis, ha a pénztár szókhelyén számvevőség (vagy számvevő közeg) is van, a számfejtés saját számadási ágazataira nézve rendszerint ez tartozik teljesíteni, a 99. §. szerint pedig a számvevőségek kötelesek a fizetést megelőző pénztári számfejtést mindazokra a kiadásokra és bevételekre nézve teljesíteni, melyek a hozzájuk tartozó számadási ágak keretében valamely helybeli pénztárnál teljesitendők. Ebből következik, hogy a pénztárak mindazokról a számadási ágazatokról, melyekre nézve a számfejtést nem maguk, hanem a helyben levő számvevőségek teljesitik, számfejtőkönyveket nem vezetnek s ennek következtében nem áll módjukban az ezen számadási ágak keretébe tartozó járandóságok letiltására vonatkozólag hozzájuk érkező végzéseket vagy rendelvényeket szabályszerűen feljegyezni, hanem a letiltó végzéseket vagy rendelvényeket a feljegyzésre illetékes számvevőséghez teszik át. Azokban az esetekben tehát, a mikor a nyugtát a letiltó végzés vagy rendelvény