Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-846. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. t.-cz. módositása és kiegészitése tárgyában" beadott 567. számú törvényjavaslatra vonatkozólag

422 846. szám. átküldése közben és mielőtt az a számvevőséghez érkezett, számfejtésre bemutatják, a számvevőség a számfejtést letiltó végzés vagy rendelvény beérkezte előtt akadály nélkül teljesiti, a pénztárnál pedig a naplózó tiszt és fizető pénztárnok, esetleg pénzkezelő, kiknek a letiltó végzósésről vagy rendelvényről tudomásuk nincs, a kifizetést jóhiszeműleg teíjesitlk. Ily körülmények között, habár a pénztár a hozzá érkezett letiltó végzésnek vagy rendelvénynek az illetékes számvevőséghez való átküldése iránt késedelem nélkül intézkedik is, a kincstár a károsodástól alig óvható meg. Ha pedig a pénztár a hozzá érkező letiltó végzések vagy rendelvények pontos nyilvántartására és azonfelül még a számvevőség által már számfejtett nyugtákban jelzett összegek kifizethetösógónek felülbirálatára köteleztetnék, az ily irányú intézkedés a gyors lebonyolítást igénylő pénztári szolgalatot annyira megbénítaná, hogy p. o. esedékességi határidőkben, különösen a nagyobb forgalmú pénztáraknál a kezelés teljesen fennakadna. A bizottság által felvett uj 16. § ennélfogva az 1881 : LX. t.-cz. 83. és 84. §-át azzal egészíti ki, hogy abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesiti, a foglalásról a pénztáron és a felettes utalványozó hatóságon kívül a számvevőséget is értesíteni kell, és a foglalás joghatálya a pénztárra nézve attól az időponttól számíttatik, a melyben a számvevőség értesíttetett. Hogy a számfeitést mely esetben teljesiti az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség és nem a pénztár, arra a bíróságok szükség esetén külön is figyelmeztethetők lesznek. A 17. §-hoz (m. j. 16. §). A ministeri javaslat e §-ának első bekezdése szerint a közzétett árverési hirdetményben a végrehajtást szenvedő nevét nem kell kitenni. A bizottság, nehogy ezt a rendelkezést ugy értelmezzék, hogy a végrehajtást szenvedő nevét nem kell ugyan, de lehet kitenni, a »kell« szó helyébe a »smiad« szót tette. A 19. §-hoz (m. j. 18. §). A ministeri javaslat e §-ának második bekezdése olykép rendelkezett, hogy a bánatpénzt a kikiáltási árnak legalább 20°/o-ában kell megállapítani. Ennek a rendelkezésnek az lett volna a czólja, hogy elriassza azokat, a kik csupán az ingatlan hasznainak minél hosszabb időn át való élvezete végett tesznek az árverésen Ígéretet és szerzik meg az ingatlant, azonban a teljes vételárt lefizetni vagy nem képesek, vagy komolyan nem akarják. A bizottság ezt a rendelkezést nem találta megfelelőnek. A bánatpénznek felemelése, ha az a kikiáltási ár százaléka szerint minden ingatlanra vonatkozólag egyformán állapíttatnék meg, egyrészt aggályos volna, másrészt nem venné elejét teljesen a visszaéléseknek. A bánatpénznek túlmagas összegben való megállapítása egyrészt képes volna elriasztani az árverelni szándékozóknak nagy részét, a kik csak azért, hogy az árverésben részt vegyenek, nem hajlandók magukat előre is nagyobb összeggel ellátni. De másreszt a kijelölt czól biztosítására ez a rendelkezés nem is elegendő, mert abban az esetben, ha a kikiáltási ár csekély, bármily magas bánatpénz megállapítása sem képes elriasztani azokat, a kik ilykép az árverést visszaélésekre akarják felhasználni. Azonkívül az 1881 : LX. t.-cz. 172. §-a is oly visszaélésekre adott alkalmat, a melyeken a bánatpénz fölemelése teljesen