Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

02 702. szám. a javaslat kifejezetten kimondja, hogy a befizetett évi járulékokat az intézettől az.intézeti tagság megszűnése alapján visszakövetelni nem lehet, még ha az intézeti tagság az ellátási igény megnyílta nélkül szűnt is meg. A befizetett évi járulékok e szerint az intézetet fogják minden visszatérítési igény nélkül illetni nemcsak akkor — a mi egyébként magától érthető — ha az intézeti tagot munkaképtelenség okából törlik, s ezzel a tag irányában, vagy az intézeti tag elhalálozásával a felesége s gyermekei irányában a szükséges előfeltételek meglétében megnyílik az intézet ellátási kötelezettsége, hanem akkor is, ha az intézeti tagság az ellátási igény megnyílta nélkül szűnt meg, akár azért, mert az intézeti tagot az évi járulékok, illetőleg a kamarai tagillelmények nem fizetése vagy önkéntes lemondás következtében a 7, 8. s illetőleg a 29. §. alapján törölték, vagy az ügyvédség gyakorlatától fegyelmi vagy büntető itélet következtében elmozdították, akár azért, mert a tagság megszűnésekor a 14. §-ban megszabott tíz évi, de sőt a 15. és 16. g-ban megkívánt öt évi várakozási idő sem telt még el. A visszakövetelési igény azonban önként érthelőleg csak a tagság megszűnése alapján van ily feltétlenül kizárva. Ellenben más alapon, ha p. o. a befizetés tévedésen alapult, arra nem kötelezett személytől származott, vagy ha téves volt a kamarai bejegyzés slb., a befizetett járulékok visszakövetelése, feltéve, hogy az általános elvek szerint e részben megszabott előfeltételek teljesen fenforognak, nem lesz kizárva. A 23. §-1m. A 21. §. értelmében az ellátási összeg többszörösének biztosítására egyszer s mindenkorra önként befizetett tőkére az intézetnek nem lehet oly feltéllen jogot biztosítani, mint az évi járulékokra nézve. Ez utóbbiak fizetése az ügyvédi gyakorlattal törvénynél fogva együtt járó teher; mig ellenben a tőkebefizetés a tag önkéntes elhatározásából az intézettel kötött szerződésen alapszik. Amaz adózás az intézet javára, emez valóságos életbiztosítási szerződés az intézettel. E kétféle szolgáltatás eltérő természetéből következik, hogy az intézeti tagság megszűnésének következményeit a befizetett járulékokra és a befizetett tőkére való igény szempontjából a javaslat eltérően szabályozza. Az évi járulékokról a 22. §. kapcsán volt már szó. E helyütt a befizetett tökéről van szó s erre nézve a következők jegyeztetnek meg. Ha az intézeti tagság az intézeti tag halála következtében szűnik meg s nejének vagy gyermekeinek ellátási igénye megnyílik, a befizetett tőke, mint a megnyilt ellátásnak ellenértéke, önként érthetőleg kell, hogy visszatérítés nélkül az intézetet illesse. Kérdés merülhet fel azonban arra nézve, vájjon olyan esetben, ha az intézeti tag a 15., illetőleg 16. §-ban megszabott öt év eltelte előtt halt meg s igy az idézett §-ok értelmében a nő, illetőleg a gyermekek ellátási igénye egyáltalán nem nyilt meg, az egyszer és mindenkorra szóló díjként befizetett tőkét egészben vagy legalább részben nem kellene-e az elhalt tag özvegyének vagy gyermekeinek visszafizetni. A javaslat abból indul ki, hogy az intézetet a visszafizetésre ilyen esetben sem lehet feltétlenül kötelezni. A befizetett tőke valóságos életbiztosítási díj azzal a koczkázattal, hogy ha a tag halála az öt évi várakozási idő eltelte előtt következik be, az a tagra, illetőleg az utódokra nézve az ellátási igény megnyílta nélkül is el fog veszni. Az intézetet a visszafizetésre kötelezni annál kevésbé lehet, mert az ellátás kötelezettségének esélyét voltakép ezen idő alatt is viselte, sőt erre nézve a tőkebefizetés alapján esetleg viszont-