Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről
792 szám. 77 özvegy, illetőleg az ellátásra jogosult gyermekek törvényes képviselője kezéhez történt kiszolgáltatásával teljesen biztositható az ellátás czélja. Ellenben nem vezetne kielégítő eredményre az emiitett szabályok alkalmazása oly esetekben, ha az intézeti tag után több nő, vagy különböző házasságokból származó gyermekek vannak az ellátásra jogosítva, valamint akkor sem, ha nem az ellátásra jogosult nő gondozása alatt vannak a gyermekek és nem ő tartja ezeket. Ha az intézeti tag után több nő van az ellátásra jogosítva, az ellátási összeget szigorúan véve ezek között fejenként egyenlő részekben kellene megosztani. Ámde az ily megoszlás sok esetben nem lenne igazságos; mert lehetséges, hogy az elhalt intézeti tagnak vagyontalanul hátramaradt özvegye egy régebben elvált vagyonos feleséggel osztaná meg a különben sem jelentékeny ellátási összeget, mely az ő fentartását is alig fedezheti; vagy az egyik nőtől az intézeti tagnak ellátásra szoruló gyermekei is maradtak hátra, a másiktól ellenben ily gyermekei nincsenek vagy kevesebben vannak. Igaz ugyan, hogy a javaslat nem könyöradományként, hanem egyenesen mint jogot kívánja az ellátást a jogosultnak biztosítani, ámde ez nem zárja ki azt, hogy az érintett és ehhez hasonló esetekben lehetővé tegye, hogy az ellátást az arra valóban vagy jobban reá szoruló jogosultnak nyújtsa, vagy abban ezt a szükségnek megfelelő nagyobb mértékben részesítse, még ha ezzel a többinek igénye teljesen kizáratnék avagy korláiozást szenvedne is. Épp igy különleges figyelembevételt igényel az az eset is, a midőn különböző házasságból származó gyermekek vannak az ellátásra jogosítva. Ebben az esetben sem volna mindenkor megfelelő az ellátásnak fejenként való megosztása; mert lehetséges, hogy az egyik házasságból származó gyermekek arra jobban vagy kevésbbé vannak reászorulva, mint a másik házasságból származottak. Épp oly kevéssé lenne minden esetben megfelelő az ellátási összegnek oly módon való felosztása, hogy az ellátás összege felében az egyik, felében a másik házasságból származó gyermekeknek jusson. Ugyanez áll arra az esetre is, ha nem az ellátásra jogosult nő gondozása alatt vannak a gyermekek és nem ő tartja ezeket. Igaz ugyan, hogy a 15. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a nő, a neki járó ellátásban.ily esetben is köteles lenne a gyermekeket részesíteni, ámde ily esetben nemcsak nehézséggel járna a gyermekek részére kiszolgáltatandó összegnek a szükségletekhez mérten változás alá eső megállapítása, hanem az ekként megállapítható összeg a körülmények szerint esetleg nem is volna teljesen elegendő. E mellett ehhez birói vagy gyámhatósági beavatkozásra lenne szükség, a mit az eljárás egyszerűsítése érdekében lehetőleg kerülni kell. Ezekre az esetekre valamely oly általános elvet felállítani, mely az esetek sokféleségében felmerülő s figyelembe veendő körülményeknek minden esetben egyaránt megfelelne, alig lehetséges. Azért is a javaslat czélszerűbbnek látta minden hatósági beavatkozás kizárásával magára az intézet igazgatóságára bizni, hogy a fenforgó eset összes körülményeinek, különösen a gyermekek személyi és vagyoni viszonyainak szorgos méltatása mellett, szabad belátása szerint határozzon a felől, hogy a jogosultak közül ily esetekben kinek jusson az egész ellátási összeg vagy hogy azt közöttük nem kell-e és ha igen, hogyan kell megosztani. Az intézet igazgatóságának állása s az intézeti tagok érdekei iránt nála szükségszerűen feltételezendő gyakorlati érzék kellően képesiti őt arra, hogy ebben a minden más hatósági beavatkozást kizáró hatáskörében a reá háruló feladatot a legmegfelelőbben fogja megoldani.
